Miért mondják azt az emberek, hogy a sikítozás/kiabálás gyerekszokás és fontos dolog is egyben, ha közben idegesítő és idegbajt lehet tőle kapni, vagy akár halláskárosodást is okozhat?

1. Gyermeked figyelmet keres

Gyermeked, aki indulatokat érez, egyszerűen arra törekszik, hogy felhívja magára a figyelmet. Amikor a gyerekek osztatlan figyelmet akarnak, mindent megtesznek annak érdekében, hogy megkapják, és megtanulják, hogy a sikoltozás nagyon hatékony módszer ennek elérésére.

Egymás között, futkározás, játék közben is.

2. Gyermeked teszteli a decibeljeit

Kiabálás és sikítás csúcsai 18 hónapos és 2 éves kor között vannak. A csecsemők tesztelik, mennyire hangosak lehetnek, mert ez valami új dolog, amit megtanulnak. Számukra ez egy újdonsült erő, amely képes mindenkit megállítani és figyelemre késztetni.

3. Gyermeked kommunikál veled

Amikor gyermeked még mindig tanulni kezd dolgokat, és nem tudja megértetni őket, sikoltozáshoz folyamodhat. Csak így értetheti meg szüleivel, hogy valami nincs rendben, így ők legalább találgathatnak, amíg helyesen nem sejtik mi a baj.

4. Gyermeked kifejezi haragját, fáradtságát vagy éhségét

A sikoltozás vagy sikítás másik oka olyan egyszerű lehet, mint az éhség, fáradtság vagy valamire való dühösség. Például, amikor a gyerek nem tud megszerezni valamit, amit akar, akkor összeomlás kezdődik. Még nagyon fiatalok, és nem tudják, hogyan kell kezelni a frusztrációt, és hogyan kell türelmet és megértést tanúsítani.

5. Gyermeked kényelmetlenül érzi magát vagy szorong

Egy másik ok, amiért a gyermek így viselkedhet, az lehet, hogy kényelmetlenül érzi magát vagy szorong bizonyos helyzetekben, például amikor új, ismeretlen környezetbe kerül. Lehet, hogy zajos a hely, tele lehet más idegennel, vagy lehet, hogy nincs otthon, ahol szabadon játszhat, és kedvenc játékai veszik körül, ami ingerlékenyé teszi őt. Ezért gyakran halljuk, hogy a gyerekek zsúfolt helyeken sírnak, például éttermekben, repülőgépekben és más ilyen helyeken.

6. Gyermeked tele van energiával

Gyakran előfordul, hogy a gyerekek amiatt sikoltoznak, az egyedül vagy más gyerekekkel játszott játékok során szerzett élményt és az energiájukat így vezetik le. Ez a fajta sikítás egészséges és teljesen normális, megtanulják, hogyan fejezzék ki mindazokat a boldog és boldogtalan érzelmeket, amelyeket megélnek a barátaikkal játszott játék során, és sikolyaik a hangszíntől és a hangmagasságtól függően különböző dolgokat jelenthetnek.

1#-ből levonható, hogy abszolút normális.

Általánosban tanítottam 45 évig. Óraközi szünetekben 4-500 gyerek zsibongott a folyosókon, kiabált, sikoltozott az udvaron. Fel sem tűnt.

4 éve vagyok nyugdíjas. Hiányzik!

😁

2-es!

A rohangálás feltétlenül szükséges a gyerek szervezetének!

Növésben van, nemcsak a csontja, izomzata, az agytérfogata is nő.

Ahhoz elengedhetetlen az intenzív mozgás, mozgás közben több oxin szükséges, több ixigént használ fel.

Amúgy meg a fizikai energia levezetése érdekében szükséges.

A szaladgálás, huzakodás, birkózás, mind-mind nagyon fontos késztetések.

Minden felnőtt volt gyerek. Érdektelen, hogy van gyereke, vagy nincs.

4#!

Nem biztos, hogy a gyerekek az okozói. Sokkal inkább a körülmènyek ( külső-belső), a munkahelyi viszonyok, stb., amik rongálják az ember idegeit. És pont azokra marad kevesebb idegi energia, akik miatt ott van az ember.

Nekem szerencsém volt. Kiváló munkahelyem volt, családias, normális tantestülettel.

Erre szokták mondani rossz testületekben: amikor becsukom az osztály ajtaját, a gyerekekkel dolgozunk, akkor nincs semmi gond. Csak a tanáriba ne kelljen menni.”

🙂

6#-os!

Leírtam.

De egy alsó tagozatos már tudja, hogy hol és mikor lehet, és holyyés mikor nem lehet.

De hogy szükséges, az faktum.

A gyerekeknek nemcsak fiziológiailag van szükségük a szaladgálásra, kiabálásra, hanem idegileg, pszichésen is.

Míg te attól bolondulsz, hogy kiabálnak, ő attól, hogy napi 5-6, 8 órát csöndben, ülve kell maradnia.

Ha nincs felszabadulás , akkor tönkremennek az idegei, a szellemi munkájára is negatívan hat.

8#

Hát az már messzire vissz. Olyan generációk nőttek fel a számítógép, internet, globalizmus, közösségi hálók megjelenése óta, ráadásul a fegyelmezési eszközöket kiveszik a pedagógus kezéből; plusz az egyre általánosabb műveletlenség, mint minden társadalmi probléma, a pedagóguson duplán csapódik le.

De ezt itt nem lehet kifejteni, mert ezer oldalakat tölthetnénk meg.