Eltavolodott tőlem a kislányom?

Nálunk hasonló volt, csak én direkt úgy intéztem mindent, hogy semmiképp ne legyen máshol, miután megszületett a testvére. Így is nagyon nehezen viselte először, engem sokszor ellökött, nálunk "csak apa" volt, nem nagyszülők, de ugyanez volt. Ha direkt szakítottam rá időt, akkor is ellökött, hogy nem nem, apa, nem én. Kb 4 hónapos volt a kicsi, mire kezdett beállni egy napirend, azóta rendeződött ez. Nagyon szigorúan tartom az én idejét velem, és külön az apjával is, akkor nincs takarítás, pakolás, akkor csak játszunk.

A testvérét szereti, csak folyamatosan biztosítani kell róla, hogy az ő helye is megmaradt, és fontos. Nem kell ügyet csinálni belőle, ha utánozza a kicsit, hogy "ő is kisbaba", lehet mosolyogni vele, hogy jól van, akkor ő is feküdjön be a játszószőnyegre, vagy ami nálunk nagy kedvence, hogy ha tornáztatom a kicsit, akkor őt is, és közben nagyon rötyög. El fog múlni ez, ha érzi majd, hogy ő is fontos.

14!

A pszichológus is egyértelműen megmondta,hogy az tett be nekem,hogy amikor megszületett a húgom, onnantól ő volt az első. Én meg mehettem a nagyiékhoz.

Gyógyíthatatlan törést okoz a gyerekben.

De a szülő nem látja. Csak azt,hogy a gyerek imád a nagyszüleinél lenni,szívesen alszik ott.

Persze. Mert ott szeretik és nem szorítják háttérbe.

Teljesen jó dolgokat írtam. Igazakat. Amit a kérdezőnek át kell gondolnia !

Mert ő is írt gyanús mondatokat...

Felismerem,hidd el.

Jószándékkal írtam!!!

15, szerintem erre az aranyközépút lenne a jó. A kicsit sem lehet váratni hogy majd megyek, mert neki még ismeretlen a világ és baromi szar lehet egyedül lenni egy új világban.

Viszont az sem jó ha a nagy elvan hanyagolva. Kicsit szélsőségesen látod a dolgot. Valószínűleg nálatok eléggé háttérbe szorultál amikor megszületett a húgod, nem csak szükségesen. A kérdező írja hogy nekik van külön anya-lánya napjuk is. Ilyenkor sok-sok beszélgetés kell, és sok sok közös program amíg mondjuk a pici az apjával van. Az anya pedig a nagyobbak. Sokszor el kell neki mondani hogy ő is ugyanúgy van szeretve. Esetleg olyan helyzeteket teremteni ahol a nagyobbik látja hogy az anya hozzá megy elsőként és az ő kis igénye van előre helyezve, a kicsihez meg mondjuk addig apa megy. Egy idő után tudatosul a nagyban az hogy nem lett lecserélve.

15-ös szerintem szélsőségesen látja, nekem még kisebb korkülönbséggel született testvérem, szinte biztos, hogy lehetetlen volt anyámnak megoldani, hogy igazságosan osztozzunk a figyelmén, de én szeretem őt is, meg az öcsémet is. 15-öst szerintem nem csak kezdetben, hanem később is súlyosan elhanyagolták, ezért érinti ennyire érzékenyen ez a kérdés, de egy átlagos családban a gyerekek nem szenvednek maradandó lelki torzulást attól, hogy testvérük születik, meg a nagyszüleik vigyáznak rá, akikkel jó a kapcsolata... ezzel az erővel minden embernek lelki nyomoréknak kéne lennie, aki nem elsőszülött, hisz második, harmadikként, stb már sosem tapasztalják meg a kizárólagos figyelmet. Hagyjuk, ez túlzás, meg a kérdező szavainak kiforgatása, semmi egyéb.

Pici a nagyobbik gyerek is, új az élethelyzet, majd átsegíted rajta kérdező. De el fog múlni ez. (11-es voltam)

Természetes folyamat, a nagytesónak is fel kell dolgoznia az új helyzetet és sokszor előfordul, hogy ennek része a düh. Az a jó, hogyha ezt feléd fejezi ki és nem a kistesó felé. Nem is értem itt ezt a sok sületlenséget. Nem lesz attól lelki sérült, hogy időt tölthet a nagyival. Próbálj minél több közös időt találni csak kettesben vele és meg fog enyhülni ne aggódj. :)

Mellesleg megjegyzem a gyerekeknek amúgyis vannak apás/anyás korszakaik, amikor a másik nem jó, nem kell ehhez tesó születés, vagy a mama jelenléte sem. Ez ilyen.

Engem a nagyszüleim neveltek fel, szóval a szüleim engem tényleg lepasszoltak, tudom milyen érzés, de pl mikor a nagynenemnel aludtam, ahol imádtam lenni, soha nem éreztem mellőzöttséget

Na pont azért szeret a lányod is a nagyiéknál mert ott nem érzi a mellőzöttséget amit otthon. De akár mit írunk, nem látod be pedig kb egyöntetű a vélemény. Igazad van te egy szupertökéletes csodás anya vagy és a szemét kislányod nem látja mekkora kincs vagy m.g a kis mocsok a nagyanyjáéknál érzi jól magát ahelyett hogy élvvezné hogy nézheti ahogy takarítasz meg szoptatsz. Ennek az elkényeztett gyereknek semmi se jó mhoszen napi 1 egész órát foglalkozol csak vele. És a nagyiék is szemetek hogy mernek foglalkozni vele mikor ott vagy te a született csoda.

A kérdésben azt írod neked csinálnod kell a dolgod majd azt hogy mindig a lányodra figyelsz..döntsd el mit hazudsz szerintem. De oka van amiért a gyerek jobban szereti a nagyszülőket mint téged.