7 eves kisfiam kezd eltavolodni tőlem, mindent az apjaval akar csinalni, akivel elvaltunk, mit tegyek?

Tetszik vagy sem. Az a gyerek egy önállóan gondolkozó lény.

Jobb esetben látni fog egy jobb példát, amire úgy gondolja hogy érdemesebb felnézni. Lehet az a következő párod vagy egy férfi tanár. Tényleg akárki. Rosszabb esetben nem lesz elötte ilyen példa és marad ez a hozzáállása.

A Te dolgod ebben az esetben nem más, mint a gyereked mellett lenni úgy és abban a formában ahogy neki igénye van rád. Tehát ha neki csak arra van igénye hogy ha az apjánál van csak 2 percet beszéljetek akkor tartsd ezt tiszteletben.

Ha pedig azt látod, hogy az exed rossz hatással van a gyerekre (pl. Arra neveli, hogy szabad és kell is verni a nőket) akkor gyámügy.

Én emlékszem erre az időszakra az életemből, nálunk is így volt. A szüleim váltak, mivel apa agresszív volt velünk is, anyával is, természetesen anyához pártoltam. Aztán kezdtem látni, ahogy értem, változtam, hogy anyánál is van hiba bőven, apának majdnem mindenben igaza van, amit mond és átpártoltam. Aztán értem még egy kicsit, és sikerült rájönnöm, hogy attól, hogy nem bírják egymást az emberek, mocskolódni, verekedni csúnya dolog. Aztán volt megint, hogy anyám annyira nem is vészes a többi ember szüleihez képest(akkoriban 16 lehettem), majd átfordult, hogy de, mindketten borzalmasan vészesek, csak máshogy. Nem törekszem beszélgetésekre egyikkel sem. Korábban nem nagyon értettem, amíg én is püföltem a tesómat, ha felhúzott(lány voltam), addig még nekem is belefért az értékrendbembe az indok, hogyha felhúznak bármit szabad. Később jött meg az eszem, mikor az erőszakot(szóbelit is) a nem megfelelő magatartások közé soroltam.

Azt kell mondanom, hogy szerintem ez ilyen lesz a későbbiekben is. Ahogy a gyerek érik, változik, nyílik az értelme, új hatások érik, új tapasztalatok, mindig mást fog rólatok és a viselkedésetekről gondolni. Még kicsit, de hamarosan nem csak te, vagy az apja alakítja az értékítéletét, hanem a közeg, amiben van(iskola, táborok, utcai tapasztalatok).

Tök oké, ha néha nem bír a gyereked, vagy nem ért veled egyet, ha legjobb meggyőződésed szerint cselekszel, próbálkozol, nem bántod se szavakkal, se tettekkel, akkor hosszútávon siker lesz. Az enyém 7 éves, mostanában nem ért velem egyet. Nem zavar, majd alakul a véleménye, viszont a szabályokat be kell tartani akkor is, ha nem ért vele egyet. Nem bántunk másokat szavakkal(nekem annyival könnyebb, hogy egyke) attól függetlenül, mit gondolunk róluk! Azért egy pár jól irányzott keresztkérdés fel lehet tenni neki, csak hogy gondolkozni, érni tudjon. Mondjuk hogy "szerinted tényleg nem vagyok képes erre vagy erre?" aztán esetleg bizonyítani csak úgy a jövőben, észre fogja venni akkor is, ha nem dörgölöd az orra alá.

Nagyon mérgező a mi kivételesebbek, jobbak vagyunk érzés, ha ő is a kivételesek táborába tartozna, meg is hülyített annakidején többmillió felnőttet(2.vh) egy ilyen eszme, de amíg más hatások is érik, és találkozik olyanokkal, akik erre rá tudnak cáfolni szemtől szemben, addig nincs veszve semmi! Írasd be valami fiú-lány sportra, ahol vegyesen vannak, majd, ha cselgáncson lenyomja egy lány, vagy iskolában feltűnik neki, ki jobb tanuló, vagy ilyesmi, gyorsabban fog kételkedni abban, hogy az apjának mindenben igaza van:)