Mit tegyek, hogyha a barátaim eltávolodtak tőlem, és nincs egyetlen normális anyuka a környezetemben, akivel barátkozhatnék?

Ugyanezt érzem, kedves kérdező. Felfordul a gyomrom attól, hogy a játszótéren másról sincs szó, csak hogy kinek mit tud a gyereke meg milyne drága babakocsija van.

Ha a barátaim nem köszönnének nekem, csak mert gyerekem született, más gyerekesektől meg nekem van hányigerem, akkor felkeresnék egy pszichológust, aki segít kitalálni, hogy mi a baj velem.

2-nek tökéletesen igaza van. Nem azért nem köszönnek, mert gyereked van, ez egész biztos. Bizonyos szintű eltávolítás normális, mert az ember egy darabig kénytelen intenzíven a gyerekkel foglalkozni. Veled lesz a baj...

Eltávolodás...

Bocs, de ha úgy érzed, hogy rajtad kívül senki se normális a környezetedben, az rád nézve necces...

Mit csináltál az állítólagos barátaiddal, hogy annyira meggyűlöltek, hogy nem is köszönnek?

A gyerekkel foglalkozz, ne a felnőttekkel.. Ha meg beszélgetni akarsz ott a férjed.

Attól, hogy mindenkit lepontozol nem leszel normálisabb. Nem csodálkozom, hogy mindenki kerül. Ha nem akarod tudomásul venni az igazságot, akkor még nem érzed elég szarul magad. Csak csináld nyugodtan, a mélyebb gödörből biztos könnyebb lesz kimászni.

Na, a lepontozásodból is látszik, hogy mindenki hülye, csak te vagy villamos. Nem köszönnek neked a barátaid? Évtizedekig tartott, hogy bizalmat alakíts ki a barátaiddal, aztán szültél egy gyereket, és ezért nem is köszönnek neked? Nincs témád másokkal beszélgetni, hányingered van más anyukáktól, és attól, hogy gyerekekről kell beszélgetni? Á, biztos nem veled van a baj.

Lehet hülyén fogalmazott, de azért tényleg nehéz gyerekkel barátkozni. Én gamer vagyok, na ez az a hobbi, ami gyerek mellett mehet parkoló pályára, és akikkel eddig a legtöbbet beszéltem közben, most szimplán alig tudnak beszélni velem, mert szinte folyamatosan a gyereket kell gondozni. Nem bánom, boldog vagyok, hogy született, de én se tudok mit kezdeni egy hétköznapi nővel, gyerekétől függetlenül, ha az ő érdeklődési köre valami más és nem érdeklik a játékok meg semmi. Nem hibáztatnám őket, de így azért tényleg nehéz barátkozni, én is elég magányosnak érzem magam, pedig szoktam emberekkel beszélni, de az nem ugyanaz, mint eddig (érthető módon). Az én álmom, hogy véletlenül belebotlok egy másik kocka anyukába és együtt járhatunk úgy a játszótérre, meg ilyenek, hogy tudunk baromkodni geek dolgokon, de legalább érti, hogy milyen az anyaság. :D Hát szerintem ilyen sincs sehol felénk.