Normális, hogy ki tud készíteni, ha a környezetemben akárkit megdicsérnek? 17/L
Egy ideje érlelődik bennem ez a dolog, és most fogalmazódott meg teljesen. A falra tudok mászni, ha egy ismerősöm akármi pozitívat mond egy másikra, aki nem én vagyok. Tudom, gyerekes és idegesítő tulajdonság, nem is szoktam hangoztatni. Nem irigységnek mondanám, mert elismerem más sikerét, örülök neki, de mégis felbosszant, ha ezt egy másik ember hangoztatja. Rögtön arra gondolok, hogy az az ember jobb nálam, akármiben is dicsérik, és ez a gondolat megőrjít. Ráadásul elkezdem a fejemben hasonlítgani magamhoz, és ha úgy gondolom, hogy én jobb vagyok abban a dologban, azonnal felidegesedek.
Szintén idegesít, ha egy ember lekicsinylően beszél saját magáról. Például van egy ismerősöm, aki mindig azt mondogatja, hogy ő nem olyan szép mint a mai típusú lányok, meg hogy sose lesz olyan modell alakja. Teljesen lenézi magát, lejjeb helyezi magát, mások alá. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy nekem ez sose menne, mindig a legjobb akarok lenni mindenben. Erre törekszem, és sose tudnék abba beletörődni, hogy mások szimplán szebbek nálam. Nehéz megfogalmazni, de olyan ez, mint amikor a gazdagokra áhítattal néz valaki, meg amikor celebekről olvasgat, vágyakozva a lehetetlenre. Sose tudnék ebben élni, és érthetetlen számomra ez, inkább küzdök mindenért, amit el lehet érni.
Egyik ismerősöm szokott így csinálni hogy valaki mást dícsér. Később elárulta hogy ez a hatalmi harcának része, vagyis valakinek átadja ezzel a hatalmat és így kicsinyít le valakit.
Ha valaki önmagát kicsinyíti le, az is felhasználható arra hogy másokat is lekicsinyítünk. Mondjuk ha én azt mondanám a haverjaimnak hogy nem vagyok jó a csajozásban, azzal őket is lesüllyeszteném mert arra gondolnának hogy ha charmosként ezt mondom akkor ők sem jók. Persze ez csak egy kitalált példa volt.
Azzal a ténnyel, hogy igenis vannak/lesznek nálad okosabbak, szebbek, tehetségesebbek stb., meg kell barátkoznod, mert mások vagyunk, más és más erényekkel, erősségekkel, mindenben nem lehetsz kiemelkedő. Sokszor fogod még tapasztalni azt, ha mást a jelenlétedben dicsérnek, elismernek valamely tulajdonságáért.
Inkább a magad mércéjének felelj meg, és fejlődj, amiben tudsz, ez jó.
Nem normális. Valószínű a szüleid elég elcseszett módon neveltek, kissé átestek a ló túloldalára.
Az rendben van, hogy dicsérünk gyereket valamiért, de feltétel nélkül....ismerős mára felnőtt gyerekét nevelték így, mostanra kb semmihez sem ért, de valamiért iszonyat módon odáig van önmagától, és idegesíti minden. Kb egy kínszenvedés a vele folytatott kommunikáció, leginkább fel tudnám rúgni egy háztetőre.
Sajnos az ilyen nevelés egyenes következménye, hogy majd az élet fogja befejezni azt, amit a szülők elrontottak. :(
És sokkal több szenvedéssel jár majd együtt.
Vagy megerősödsz, vagy feladod.
Köszi a válaszokat!
Utolsó, a szüleim nem hiszem, hogy ebben felelősek lennének. Sose dicsértek túl, sőt, mindig megfelelő kritikát kaptam tőlük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!