Régen tényleg általánosak voltak az ilyen gyereknevelési módszerek, vagy csak az én családomban fordult elő?

7. " KB. 20 éve kezdődött hogy már leszidni se lehet a gyereket, nehogy sérüljön a lelke, és érdekes megfigyelni, hogy a pedagógus hiány is ezzel párhuzamosan kezdett vészes nőni."

Nem ezzel párhuzamosan, hanem azzal, hogy azóta nem emelték a fizetésüket, csak a rájuk nehezedő adminisztratív terheket, és azóta hagyják rohadni a szakmát, plusz a segítő szakmákat (fejlesztő pedagógus stb) gyakorlatilag kipusztították, így az ilyen végzettség nélküli pedagógusokra hárul az sni-s stb. gyerekek ellátása, nevelése, oktatása is.

Egyrészt ez nem nevelés, hanem idomítás.

Másrészt meg a gyerekek értéke az elmúlt pár évtizedben-évszázadban eléggé megnőtt. Már nem születnek s pusztulnak halomra, és jobban bánnak velük, mint a kutyával.

Egy kis olvasmány:

[link]

"A piszokban hentergő gyerekek mosdatása, ruháinak, pilinkáinak állandó mosása, ruházásuk gondja még inkább megkeserítette az asszonyi életet, s eltompított minden anyai szeretetet…

Kicsinyeik halála nemigen verte le az anyákat, nem búsult miattuk a család sem. Különben is megszokták. “Megszokták, hogy a gyerekek rendre születnek és rendre pusztulnak.” „Régen örültek, ha meghalt a gyerek, mert arra még nem volt számítás a gazdaságban.”

Az anyának is csak a gondja csökkent ilyenkor. „Régen nem szerették úgy a gyereket. Sok volt, örültek, ha meghalt, maradt még elég. A szomszédunkban is volt egy asszony. Megfulladt a héthónapos lyánya, mert a fejel vége belement a szájába. Hazajött a gyűjtésből, csak szólt neki a komraajtóban: Szép lyányom! Szép lyányom! De a gyerek nem emelte a fejét. Az anya meg örült, neki kevesebb a baj. De azért éppen úgy elsiratták, mint a többit.” Egy öregasszony maga mesélte, hogy mikor odalett a hatodik szülötte, másnap fehér kendőt kötött örömében. „Örült az asszony, ha meghalt a gyereke. Lett másik!”"

"Itt születtek a gyerekek, itt szültek és itt haltak meg az asszonyok. Az egészen kicsi gyerekeket nem lehetett bevinni a házba, mert a férfiak nem tűrték a sírásukat. Télen is a jéghideg, fűtetlen kamrában feküdtek kis teknőikben a csecsemők, “ott dideregtek, kékre fagytak. Ha kidugta a gyerek a karját a dunyha alól, megpuffadt a hidegtől. Utána hajlítani sem tudta.” Amikor kibontották a pólyából, akkor sem vitték be a melegebb házba. A fürdetés volt az egyetlen alkalom, amikor – ha rövid időre

is – de melegen lehetett a csöppség. A nagyobb gyerekeknek külön fekvőhelyet állítottak fel a kamrában, ha volt elég hely hozzá. Ilyenkor aztán ketten, hárman is aludtak együtt."

"Hiába volt sok tehén, sok tej a háznál, azt sem kaphatott a gyerek kedvére. „. . . még a tejet is sajnálták a gyerekektől. Kiöntötték a tejet a disznónak, hogy az hízzon. Csak az öblítést adták a gyerekeknek"

Ez nem a divattal, inkább az emberséggel függött össze szerintem. Én '97-ben születtem, tehát a 2000-es évek elején voltam gyerek. Akkoriban már csak elvétve ismertem 1-2 családot ahol 1-2 nyaklevest kaptak a gyerekek ha rosszak voltak, akkor is direkt kicsit ütöttek nekik. De nálunk apám minket is és anyámat is durván vért. Nem is kellett rosszalkodni, elég ha vitatkoztunk a testvéreimmel, a hangzavar miatt bejött és teljes erővel ütött-vert minket. Vagy elég volt egy véletlenül leejtett pohár, szó szerint akármi. Ha evett kb.levegőt se vehettünk, mert pl.játék közben kopogtak a játékfigurák a padlón, már kaptunk, mert nem hagyjuk őt enni a kopogtatással. Nálunk is volt, hogy kizárt minket vagy célzottan nem katunk enni egy teljes napig.

Viszont ahogy mondtam, ő anyánkat is verte, szintén mindegy volt az ok, az volt a lényeg hogy ő milyen hangulatban volt. Ha rosszul kelt, hiába behúzódtunk a szobába és alig moccantunk egész nap, addig kötekedett míg nem talált valami okot a verésre. Anyánkkal ugyanígy.

De laktak a faluban idős emberek, akiknek nem voltak hozzátartozói a közelben és nem törődött velük senki. Volt, hogy őket is megverte, pl.a szomszéd bácsi (akkor ilyen 70 körüli) szépen,kultúráltan szólt, hogy a kutyánk átment az udvarára és megfogta a tyúkját. Apám üvöltözve elmondta mindennek, a bácsi visszaszólt és kapott.

Ezenkívül állatkínzó is volt, rengeteg állatot megölt csak úgy. Pl.gondolt egyet, a kutyánkat kivitte az erdőbe, egy fához kötötte és baltával agyonverte. Vagy volt egy kutyánk aki megfialt. A pár órás kiskutyát elvitte és szintén baltával agyonverte őket, mondván mit csináljunk ennyi kiskutyával. Ez volt reggel. Délután az anyakutya keserves vonyítására szaladtunk ki a testvéremmel a szobából, a kert végében volt a kerítéshez láncolva, úszott a vérben és apám baltával ütötte. A véres baltát ránk emelve felkergetett minket a házba. Másnap azt mondta azért volt muszáj megölni az anyakutyát mert kiskutyák nélkül a tej a emlőiben maradt és begyulladt volna, és ezért úgyis meghalt volna, jobb volt így mert így nem szenvedett.

Szóval arra akarok kilyukadni, hogy embere válogatja a "nevelési módszereket", nem az évszám. Régen is csak az olyan alapból beteg és romlott mocskok verték a családjukat, mint az apám, és az ilyenek ma is megteszik.

A különbség annyi, hogy régen kissebb volt a társadalom rosszállása az ilyen esetekben, a pszichopaták ámokfutását nagyobb eséllyel tudták be "családfősködésnek" meg "nevelésnek", így akár nyíltan is csinálhatták.

Ma meg a gyerekek bántalmazását nem igen tolerálják, így titokban csinálj, ennyi a különbség.

(Azonban a nők bántalmazásában még ma sincs zéró tolerancia, mert egy ilyen ügy hallatán rögtön az az első reakció, hogy hazudik, mártírkodik a nő, és csak be akarja feketíteni a férfit. Ellenben fordítva mindenki azonnal készpénznek veszi).