Hogy kezelitek az ilyen játszótéri helyzeteket?
Mostmár sokadszorra fordul elő velem, hogy amíg én próbálom "nevelni" játszótéren is a gyerekemet, addig más nem igen és nem tudom hogyan kellene ezekre reagálnom.
Pl. tolakszik más elé a gyerekem a mászókán, rászólok, hogy legyen türelmes, nem lökdősődünk, nem sietünk. Ha más tolakszik az enyém elé, simán hagyja anyuka félrelökni a kislányomat. Ez kb. rendszeres...
Vagy szívesen megosztjuk a homokozó játékainkat, ha irigykedik a kislányom, megbeszéljük, hogy ezzel játszhat most egy kicsit a kisfiú is, ő lapátoljon csak tovább, stb., a következő pillanatban meg kitépi a gyerekem kezéből a homokozólapátot. Anyuka csak néz mint hal a zacsiban, meg én is, hogy amúgy ilyenkor nem illene rászólni a gyerekére?
A mai legfrissebb eset, ami miatt a kérdés született szintén homokozós eset. Kislánynak nem hoztak homokozó játékokat, kinézte a miénket, nem gond. Egy darabig játszottak is szépen egymás mellett, majd egyszercsak a kislányom homokot dobott a másik kislány felé. Nem történt semmi, de rögtön rászóltam, hogy nem dobálózunk a homokkal. Pár perc múlva a másik kislány elkezdte lapáttal dobálni a homokot a lányom ölébe, lábára fejmagasságból úgy, hogy pont telibe az arcába fújta a szél, rögtön a szeméhez is kapott, majd sírdogálni kezdett. Kiemeltem a szituból, anyuka csak bambul, nem szól egy szót sem... Amellett, hogy a gyerekét is letolnám ilyenkor, legszívesebben anyukát borítanám képen egy vödör homokkal.
Hogy kéne az ilyen helyzeteket kezelni? Mert én amúgy lassan kezdem azt érezni, hogy én vagyok a gáz, mert ezzel kb. azt fogja megtanulni a gyerekem, hogy mindig rendelje alá magát másnak, vagy hogy is mondjam. Hogy másra nem szólnak rá, másnak lehet, csak neki nem. Nyelje be, fogadja el a számára igazságtalan helyzeteket. Véletlenül sem akarom, hogy ez az üzenet menjen át, de mostmár azért kérdezget, hogy a másik miért csinálhatja, amit ő nem? Erre mit kéne válaszolni úgy, hogy egy méterre van tőlem a másik gyerek anyja?
Ez a jelenség általános, vagy csak én szívom be ezekkel állandóan? Már kedvem sincs játszóra menni, vagy másokkal bandázni. Pedig olyan jó kis lehetőségek ezek szerintem a tanulásra... Elkeserítőnek érzem és sajnos nem egy játszó, egy-két anyuka, hanem az utóbbi pár hét sorozatos tapasztalata sok-sok helyről. :(
Ti hogy kezelitek ezeket a helyzeteket?
válasza: válasza: válasza:
válasza:#17
Úgy történt, hogy mellette ültem a homokozó szélén, és a kisfiú nem tudom honnan, de futásból érkezve, olyan pillanatok alatt támadta le az enyémet, hogy mire felkaptam a lányomat, már az első rúgást is megkapta. Előtte sosem láttam itt őket, és senki nem emlékezett rájuk, hogy látta volna már őket valahol. Szerintem valahonnan máshonnan utálták ki őket, ahonnan az idióta kölyök és az idióta szülei miatt el kellett jönniük. Állítólag a héten a rendőröket is rájuk hívták, mert kiverte két fogát az egyik gyereknek, és amikor az apuka szólt az anyjának, az megtámadta az apukát. A rendőröknek azt mondta, hogy az apuka támadta meg őt, de nem volt szerencséje, mert nekünk már elég régóta 4 kamera van felszerelve a játszótér négy sarkára. Azóta állítólag a nő is és a gyerek is eltűntek.
Szerintem az is nagy segítség lenne, ha a játszótereket valahogy el lehetne választani életkorok szerint, és akkor talán az alig totyogókat nem terrorizálnák a nagyobbak. Kb mint a bölcsi-oviban is el vannak különítve.
válasza:35
Hát igen, csak amikor pl a kisbaratja motort akar cserélni én meg bőszen magyarázom neki, hogy adja csak oda, nem lesz baja és attól még az övé és mi fogjuk hazavinni, közben meg ha ő akar cserélni a másik nem, akkor meg azt magyarázom neki, hogy az az övé és ha nem akarja odaadni azt el kell fogadni blablabla én magam is érzem az ellentmondást.
Egy kor felett rájuk kell hagyni, majd lemeccselik, úgysem leszek mindig ott.
Ugyanez a homokozoban... Adja oda de ha másik nem adja oda az nem baj, akkor most mi van?
Ha már tudnak beszélni és van egy kis gógyijuk, úgy 3-4 év fölött már szerintem hagyni kell őket picit kifejezni magukat.
válasza:Meséken, és vizuális bemutatáson keresztül jobb ezt "elmagyarázni". A helyzetben én nem szólnék bele. Herótom van mikor anyukákat hallok a játszótéren. Ne csináld ezt, ne csináld azt, oda ne menj, add oda neki is, milyen dolog ez, ha tudnák hogy beszélsz velem otthon.
Mondjuk szeretem te nem ezt csinálod, de én nem szólnék bele a gyerekek játékába addig amig az nem veszélyes. Ha valami nem tetszene mint első soraimban írtam otthon átbeszélnénk, esetleg meséken keresztül szemléltetve lenne. Természetesen ehhez több mese, és több vizuális szemle kell hogy be is épüljön a gyerek tudatába.
válasza: válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!