Hogy kezelitek az ilyen játszótéri helyzeteket?
Mostmár sokadszorra fordul elő velem, hogy amíg én próbálom "nevelni" játszótéren is a gyerekemet, addig más nem igen és nem tudom hogyan kellene ezekre reagálnom.
Pl. tolakszik más elé a gyerekem a mászókán, rászólok, hogy legyen türelmes, nem lökdősődünk, nem sietünk. Ha más tolakszik az enyém elé, simán hagyja anyuka félrelökni a kislányomat. Ez kb. rendszeres...
Vagy szívesen megosztjuk a homokozó játékainkat, ha irigykedik a kislányom, megbeszéljük, hogy ezzel játszhat most egy kicsit a kisfiú is, ő lapátoljon csak tovább, stb., a következő pillanatban meg kitépi a gyerekem kezéből a homokozólapátot. Anyuka csak néz mint hal a zacsiban, meg én is, hogy amúgy ilyenkor nem illene rászólni a gyerekére?
A mai legfrissebb eset, ami miatt a kérdés született szintén homokozós eset. Kislánynak nem hoztak homokozó játékokat, kinézte a miénket, nem gond. Egy darabig játszottak is szépen egymás mellett, majd egyszercsak a kislányom homokot dobott a másik kislány felé. Nem történt semmi, de rögtön rászóltam, hogy nem dobálózunk a homokkal. Pár perc múlva a másik kislány elkezdte lapáttal dobálni a homokot a lányom ölébe, lábára fejmagasságból úgy, hogy pont telibe az arcába fújta a szél, rögtön a szeméhez is kapott, majd sírdogálni kezdett. Kiemeltem a szituból, anyuka csak bambul, nem szól egy szót sem... Amellett, hogy a gyerekét is letolnám ilyenkor, legszívesebben anyukát borítanám képen egy vödör homokkal.
Hogy kéne az ilyen helyzeteket kezelni? Mert én amúgy lassan kezdem azt érezni, hogy én vagyok a gáz, mert ezzel kb. azt fogja megtanulni a gyerekem, hogy mindig rendelje alá magát másnak, vagy hogy is mondjam. Hogy másra nem szólnak rá, másnak lehet, csak neki nem. Nyelje be, fogadja el a számára igazságtalan helyzeteket. Véletlenül sem akarom, hogy ez az üzenet menjen át, de mostmár azért kérdezget, hogy a másik miért csinálhatja, amit ő nem? Erre mit kéne válaszolni úgy, hogy egy méterre van tőlem a másik gyerek anyja?
Ez a jelenség általános, vagy csak én szívom be ezekkel állandóan? Már kedvem sincs játszóra menni, vagy másokkal bandázni. Pedig olyan jó kis lehetőségek ezek szerintem a tanulásra... Elkeserítőnek érzem és sajnos nem egy játszó, egy-két anyuka, hanem az utóbbi pár hét sorozatos tapasztalata sok-sok helyről. :(
Ti hogy kezelitek ezeket a helyzeteket?
válasza:Ha anyuka szarik bele meg 1 kilometerrel arrebb telefonozik, azt se tudja hol a gyereke, en raszolok a gyerekre finoman, pont ugy, ahogy az enyemre szoktam.
Sajnos ez ilyen.
válasza: válasza: válasza:Most lehet nem értetek velem egyet, de szerintem hagyni kell a gyerekeket érvényesülni és nem rászólni. Majd lerendezik maguk között ahogy tudják. Ha esetleg szélsőséges az eset akkor otthon feldolgozni, megtanítani peldaok keresztül. Ami nem egyszerre megy. Pl rajzokon, bábjátékon mesékben keresztul. Alapvetően sem jó mások előtt rászólni a gyerekre, kb ez ilyen szarvtörés szerű.
Persze helyzetek kivételt képeznek, ahol tényleg kell is, de sokszor látom játszótereken hogy anyukák elég visszataszító hangnemben szólnak a gyerekeiknek.
Amit írsz homokos eset abban egyetértek hogy szólni kellene hogy ez veszélyes mert az. Tehát ilyenekre gondolok. De amikor kikapja az egyik gyerek a masikéból a tárgyat nem feltétlen szólnék én sem. Ezt otthon beszélném még a lányommal hogy nem kell hagynia magát. Illetve csak akkor adja oda a játékot a másiknak ha ő is akarja.
Tehát esettől függ hogy szólnék vagy nem.
válasza: válasza: válasza:Igenm teljesen igazad van kérdező, illene reagálnia a másik anyának, csak sajnos ez a mai világban nem nagyon szokás már...
Ha a másik anyuka nem mond semmit, intézheted a gondolataid az ő gyereke felé: "Lacika! Nézd, Józsikára szórod a homokot! Lapátoljuk a vödörbe, nézd így!"
Nyilván ahogyan a te gyereked sem rosszból szórza a homot, a másik gyerek sem mérte fel a helyzetet. Itt egyértelmüen a másik szülő a hibás, hogy nem reagál semmit. Ezért nyugodtan szólhatsz. A megfogalmazásnál próbálj arra figyelni, hogy ne tiltás (ne csináld), hanem kérés legyen (ezt és ezt csináld helyette), mert ezt sokkal könnyebb megértenie egy kisgyereknek.
Amúgy kitartás, ha jól saccolom, 2 év körüli lehet a gyereked. Pár év és kinőnek a homokdobálásból, ill. megtanulják a társak is az oviban.
válasza: válasza:Mi volt, hogy felkiáltottunk párommal szinte egyszerre, hogy ki az anyukája a kislánynak, erre természetesen felfigyelt, és mondtuk a problémát.
De volt olyan is, amikor anyuka mondta is, hogy ő hagyni szokta, rendezzék le egymás között. Mondtam, hogy az alapvető dolgokat ha mindenki megtanítaná, nem is lenne olyan szitu amit le kéne rendezniük
De legvégső esetben, hangosan, hogy másik szülő is hallja mondom a sajátomnak, hogy ne hagyd magad, ilyent nem szabad, kérd vissza, ha már neki nem tanították meg, hogy nem vesszük csak úgy el mások játékát, amivel éppen játszanak ráadásul
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!