Tudnátok mesélni hogyan zajlott le a válás külföldi partnerrel, ha mindketten akarják a gyereket?

Nem ilyen volt az elején, sőt. Talán utólag, ha visszanézek egy-egy apró jel volt, de akkor még nem gondoltam semmire. Két oldala van, egy nagyon elbűvölő, meg egy elviselhetetlen.

Nem hinném, hogy bárki úgy hoz döntéseket a házasságában, meg az életében, hogy mi van ha holnap mégis elválunk. Szerettem akkor is a férjem, szeretem most is azt a felét amit lehet, de ez már csak tarthatatlan.

Megvédem a gyerekem. De hogy véded meg az érzelmi zsarolástól? Vagy amikor silent-treateli a 4 évest, meg eltolja magától, mert éppen nem úgy viselkedett ahogy neki tetszett volna, ami gyakori, mert 4 éves? Hogy véded meg attól hogy a szőnyeg alatt kell mellette közlekedni, nehogy rajtad vezesse le a dühét?

Gondolod az jó megoldás, akkor “megvédeném”, ha elválunk, megkapja hétvégi felügyeletre és akkor egész napokat egyedül marad vele az én felügyeletem nélkül?

Ha meg a bíróság az alapján ítél ki tudja az életszínvonalat tartani akkor a saját szakmámban kell elhelyezkednem.

Ha a leírtak alapján arra következtetsz hogy a pénze miatt vagyok itt, akkor nyugodtan vigyed az embert b+. Éljetek boldogan. Néha komolyan azt kívánom, bárcsak elhagyna másért. Nem mindig ő volt a kenyérkereső egyébként sem. Egyedül éltem előtte, volt idő, hogy őt is eltartottam. Azért nem boldogulok itt, mert ki boldogul szerbiaban??? Beszélek alap szinten, de az csak nem elég.

Azt ígérte amikor ide költöztünk, hogy átmeneti, de nyílván nem.

Olyan vele lenni mint befelé sétálni a Dunába mindig csak egy ici picivel rosszabb, de aztán a végén csak elvisz az ár.

Így is fogom szerintem megoldani, kicsi lépésekben hátrafelé. Nehéz erről bizonyítékot felmutatni, de ha a párterápián tudják diagnosztizálni valamivel (tippre nárcizmus) akkor lehet az tud nekem segíteni. Ha biztos vagyok a dolgomban csak akkor fogom legközelebb meglépni.

Most jelenleg normálisabban viselkedik, mert fél hogy elhagyom, de ez se fog örökké tartani.

A gyereket különórákra hordom, hogy ne találkozzanak.

Most többet nem szeretnék magyarázkodni, elég a férjemnek bizonygatnom napi szinten hogy nem vagyok értéktelen, aki tudja miről beszélek az tudja, aki nem annak szerencséje van.