Akik valason gondolkodtok, vagy elvaltatok, megbántátok hogy gyereketek született? Es ha igen miért?

A gyerekemnek mi köze ahhoz, hogy az apjával megfeneklett a házasságunk?

Normális emberben fel sem merül, hogy jó lenne, ha nem lenne.

Dehogy. 15 hónapos volt a lányunk, amikor a férjem lelépett. Soha nem gondoltam, hogy könnyebb lenne nélküle, vagy hogy de jó lenne, ha nem lenne.

A legjobb döntés volt, hogy ő a világra jött. Sokáig voltam vele egyedül, 7 évig neveltem egyedülállóként. Nehéz volt, de sosem bántam meg, hogy ő van.

Én gondoltam rá, hogy kár volt bevállalni, mert az első másfél évben kifordult a férjem magából, a gyerekkel nem szépen bánt stb, pedig ő nagyon akarta hogy legyen, én pedig hosszú évek után belementem, mert már kezdtünk kicsúszni az időből.

A gyereket ettől még ugyanúgy nagyon szeretem, de neki sem jó egy idegbeteg, érzelmileg instabil apával felnőni, vagy elvált szülők gyerekeként. Egyedülálló anyának lenni se egy leányálom úgy tudom...Úgyhogy én gondoltam arra hogy mégsem volt helyes döntés. De így hogy már van, természetesen mindent megteszek hogy neki a lehető legjobb élete legyen.

Kicsit félremagyarázásnak érzem hogy sokan megszólják azt akinek vannak ilyen gondolatai és összemossák a gyerek nem szeretésével.