Megőrjít a 3 éves lányom. Rugdos, megkarmol, szófogadatlan. Mit csináljak már vele?
Volt 2 hét oviszünet, előtte 2 hétig beteg volt. 4 hét alatt kifordult magából. Pár hét mulvára várjuk a kistesóját, de egyszerűen még a kórházi csomag bepakolásáig sem jutok tőle. Kín-keserv az egész nap. Félek kárt tesz a hasamban lévő tesójában, sokat kéne pihennem, de lefekszik mellém és rugdos, a kezem is tiszta sebhely, mert mar, az ágyon ugrál... Bármire kérem semmire nem hajlandó.
Màr volt egy dackorszakunk, de akkor nem volt agresszív.
Ha a kirohanàsainál elmegyek másik helyiségbe sírva jön utánam + félek mikor veri szét a fejét, mert sokszor hátradobja magát a fal mellett lévő ágyon. Miután véresre mart vagy megrúgta a hasam volt, hogy rácsaptam a kezére/lábára, de meg sem érezte, mert nem akarom a gyereket verni, épphogy rálegyintettem. Nem eszközöm ez, de már tényleg nem tudtam hogyan leállítani őt.
Kb már félek mellette lenni. Emellett meg ragaszkodik, hogyha készülök pl vizsgálatra, kérdezi, hogy mikor jövök vagy mondja vigyem őt is, mert hiányozni fogok neki, ha elmegyek. Puszilgat sokat, szeretget, aztán meg ha nem akar lefeküdni aludni például akkor meg kattan egyet. Oké, hogy hiányzik neki az ovi, ma már ment is, de akkor sem értem ez az agresszió honnan jön neki.
1 változás volt a környezetünkben mostanában: meghalt az egyik mamája. A férjemen két hétig rajtam vezette le a dühöt, amit az anyukája elvesztése miatt érzett (azóta szépen el lett vele beszélgetve, mert nem ezt érdemlem), csúnya hangnemben beszélt velem. Nem tudom ez kiválthatta-e, de sosem látta hogy ütjük-verjük egymást.
Másnak is volt már ilyen időszak? Elmúlt? Mi okozhatja?
Köszönöm szépen a nem támadó, jó tanácsokat!😊
Azoknak, akik támadóan írtak: alapjáraton itthon mindig van mit csinálni és sajnos nem tudok a gyerekkel annyit játszani, amennyit ő igényelne. De... pont most a szünetben a hasam ágyhoz kötött, a férjem főzött, takarított (a gyerekkel is játszott), így most volt időm és üldöztem a gyereket az új játékaival, hogy játszunk, pont most lett volna vele normálisan időm. Erre pont most lett olyan, amilyen.
Köszönöm!😊
A kommunikációval nincs gond. Ezer éve tudja a színeket, formákat, számokat, pár betűt. Karácsonyra vettem neki nagyon jó ismeretterjesztő könyvet, ami néha leköti őt, azt szoktam neki olvasni, angolul mondatokban beszélünk (ő is), igényli is, hogy angolozzak vele. Leülni játszani sajnos nem sokat szoktam vele, de cserébe ha főzünk, fürdünk, sétálunk mindig beszélgetünk. Egy nap többször elmondom neki, hogy szeretem, ölelgetem, puszilgatom, ő is mondja, hogy szeret és szeretget is engem. Együtt is alszom vele mindig és ha jön a tesó sem teszem el őt másik szobába, hiába, hogyba család mindig megjegyzni, nem akarom őt és nem is fogom kivenni a kis környezetéből. Kap sok szeretetet, csak sajnos a közös játékot kell növelni.
kedves 20-as
oké h kötődő nevelés DE vannak határok és a kishölgy ezt sokszor átlépte a határokat be kell tartani vele!!! nem üthet rúghat marhat karmolhat meg más csak mert nem az van amit akar. be kell szerezni neki egy pofozós macit amin szabadon kiélheti ezen dolgit de egy másik élőlényt nem bánthat csak így
"Kap sok szeretetet, csak sajnos a közös játékot kell növelni."
Akkor jó. Nem kell növelni, meg kell tanulnia hogy az élet nem csak játékból áll. Ettől még anya és apa szereti. Persze hogy vannak gondjaitok, de sajnos ezt is meg kell tanulnia hogy nem mindig az van amit ő akar. Mondd nyugodtan hogy most mosol, takarítasz, főzöl, nézze amit csinálsz, beszélgess vele. Nem animátor vagy, hogy egész nap őt szórakoztasd.
Mondok jobbat, amint a kistesó már nagyobb lesz, rakd le őket játszani, és tedd a dolgod. Ne menj bele ilyen féltékenységi harcokba, mondd el sziklaszilárdan hogy mindkettejüket egyformán szereted, ne kedvezz csak azért a nagynak mert éppen féltékeny. Így sose találja meg a helyét a családban, minél később érti meg hogy nem körülötte forog a világ, annál rosszabb lesz neki.
Legyenek közös programok es közös játék, de ne ekörül forogjon az életed, lássa hogy anyának dolga is van, és azt is csinálja. Nekem két fiam van, nálunk teljesen jól működik ez. Ha nincs időm, akkor játszanak a szobában, de barmikor kijöhetnek hozzám dumálni vagy segíteni, és amúgy szoktak is, szerintem igazán házias fiúk lesznek belőlük. És teljesen jól tudják a szerepük a családban, csak annyi dolguk van hogy jól viselkedjenek, a felnőttet ne akadályozzák a munkában, meg rendet rakjanak a szobájukban. De ezen felül is jönnek maguktól segíteni, jól elvagyunk közben, meg persze közös játék is van, de nem a halaszthatatlan felnőtt feladatok helyett.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!