Van olyan anyuka aki néha rá kiabál a gyerekre vagy rá is csap?

Szoktam kiabálni.

Aki azt mondja hogy soha nem kiabál az hazudik,vagy tényleg nem kiabál de szív valamit 😆

Racsapni nem szoktam egyik gyerekemre sem.

Én is volt már, hogy rákiabáltam, pedig még csak 15 hónapos 🥴

Ez mondjuk nekem is akkor szokott lenni a "vészhelyzeti" viselkedésem, mikor valami önveszélyes dologba kezd (pl. megszökik mellőlem és belekapaszkodik a sütő ajtajába...), és hirtelen kell közbelépni távolról. De ezt csak akkor teszem, hogy ha az okozott "kár" várhatóan nagyobb lenne annál, mint ha elpityeredik a kiáltástól.

A dackorszaktól viszont már előre félek, remélem nagyrészt sikerül majd megőrízni a türelmem 😊

Én sajnos kiabàltam ès rà is csaptam. Tudom, ès egyetèrtek avval, hogy ez bántalmazàs. Rettenetes csalàdi helyzetben voltunk, ès sajnos a gyereken vezettem le. Plusz a gyerek dackorszakban volt, őt is megviselte a csalàdi helyzet, ès ADHD-s. (meg èn is az vagyok)

Ha tudtam volna, hogy ilyen szaranya leszek, akkor nem vàllalok gyereket. Kèt èves koràig èn voltam a nyugalom mintapèldànya.

Kiabálás sajnos tényleg előfordul nálunk is. Szerencsére ritka, de sajnos vannak azok a napok, amikor se neki, se nekem nem fekszik úgy az élet, és akkor bizony nincs más eszközöm.

Rácsapni eddig élete során összesen 2x csaptam rá. Egyszer, amikor a pár napos újszülött kistesóval totál kialvatlanul, fáradtan, még hormonfröccstől és talán szülés utáni depressziótól (vagy csak baby blues-tól, de tökmindegy) teljesen megmakkanva próbáltam őt altatni, aki természetesen ennek maximálisan ellenállt, akkor volt egy pont a nagy vergődésében, amikor kapott egy pofont. 2 éves volt akkor, rettenetesen megbántam abban a pillanatban is és azóta is rossz ráemlékeznem. Másodszor meg amikor már nagyobb volt a húga és lökdöste és folyton püfölte, hiába kértem szépen, hiába szóltam rá, egész nap direkt odament és bántotta (akkor volt ilyen 10 hónapos a kistesó), na akkor egyszer nálam is elszakadt a cérna. Ez volt a mélypont egyébként, bár nagyon rosszul érzem magam miatta, de ezt annyira nem bánom, azóta sem bántotta a kicsit (így és ennyire). Most 3,5 éves, nagyon sokat fejlődött már ő is meg én is, de azért sajnos néha tényleg eszköztelen vagyok. A kicsi 14 hónapos lesz lassan, őt még nem kell így "fenyíteni", de azért rajta is látszik, hogy nem lesz egyszerű menet a dackorszak, határozott személyisége van már most is.