Mennyivel nehezebb több gyerekkel, mint eggyel? Tudnátok mesélni? :)

Mint egyes. Van segítségem, de nagyon nehéz. Amikor bevállaltuk, többen mondták hogy két gyerek nem 1+1 gyerek, hanem kettő a harmincas hatványon. Így is van.

2,5 és fél évesek. Én is ezt hittem a második előtt, de nem ;)

Nekem pl nincsenek ilyen tévképzeteim, hogy 1+1=2, de nem is mernék bevállalni még egyet amíg a kicsi nem óvodás de inkább amíg napközben alszik. Szerintem az altatások a legtrébbek ilyen szempontból mert vagy a nagy zavarja a kicsit vagy a kicsi a nagyot, ahol több van mint 2 ott nem is tudom hogy az anyának hogyan van még bármilyen idegrendszere.

Sokkal. De a korkülönbség sem mindegy. Nálunk 3 volt a nagy, amikor született a kicsi. Hát... Nem volt egyszerű egy alig 3 évessel (aki még dackorszakolt) és egy újszülöttel. A harmadik amikor született a nagyok 8 és 5 évesek voltak, sokkal könnyebb volt, mint a 3 és újszülött párossal, hiába voltak már hárman. Már kinőtték a dackorszakot, elég önállóak voltak ahoz, hogy ne kelljen pl altatás közben kimennem feneket törölni vagy szoptatás közben stb. Délig volt a középső oviban, a nagy meg ugye már iskolában így délelőtt egy gyerek volt itthon.

Nálunk 1 és 3 évesek a lányok, hát nem mondom, hogy nagyon ép az idegrendszerem :D A nagyobbal most kezdene lassanként könnyűvé válni a dolog, de ugye még csak 3 éves, nyilván az a bizonyos "könnyű" az másként értendő, mint gyerekek előtt :D a kicsi meg most kezd el igazán "jelen" lenni és aktívan fejlődni. Amíg a nagy egyedül volt, addig nekem is az volt az érzésem, mint az #1 válaszolónak: nyilván melós meg foglalkozni kell vele, de azért van mellette idő mindenre, pihenni és nyugiban lenni, relaxálni, stb. Még dolgoztam is, mielőtt megszületett a kicsi, és egyáltalán nem éreztem nehéznek az életet. Voltak nyilván nehézségek, mint mindenhol, de azért alapvetően csak értetlenül pislogtam mindenkire, aki mondogatta, hogy "majd megtudod", meg így-úgy nehéz a gyerekkel az élet. Egy gyerekkel kicsit se volt az. Na hát kettővel azért egy incifincit problémásabb :D _Valakinek_ mindig kellek, _valaki_ mindig ugráltat, _valaki_ mindig összeveszik a másikkal, zavarják egymást, más ritmusban telnek a napjaik (a nagy csak egyszer alszik már napközben, a kicsi meg még 2x, nyilván nem ugyanakkor, mint a nagy, éjszaka van egyedül átfedés szerencsémre), mindkettőnek még nagyon nagy igénye van a figyelemre, a foglalkozásra, de mindkettőnek teljesen másképp, és így én mentálisan teljesen lehalok. Ha esetleg lenne is időm bármiféle hobbira, önfejlesztésre, pihenésre, bármire, akkor energiám nincs, kb csak befekszem a kádba egy pohár borral és bámulok ki a fejemből, vagy nagyon max elolvasok egy fejezetet a könyvből, amit így már lassan egy éve olvasok, de nem tudok mást csinálni. Őszintén nem tudom elképzelni, hogyan csinálják akiknek 2+ gyereke van, ismerősi körben vannak többen is, ők állítják, hogy a 3. már nem olyan para, a 4. meg már kb magát neveli fel, de én ezt nem hiszem el nekik :D Nincs az az isten, hogy én még egy gyereket bevállaljak, pedig amíg csak a nagy volt egyedül, addig bőszen mondogattam, hogy ha ez ilyen laza, akkor egyből 5-öt kérek még. És nekem még ráadásul nem is jutottak nehéz vagy problémás gyerekek, mindkét lányom egy angyal (a korosztályi nehézségektől eltekintve, ugye).

1-es vagyok, én pl. azért nem vártam több időt köztük, mert nem fix, hogy vissza tudok menni a munkahelyemre gyed után, és már így is 30 voltam, mire az első született, most akkor ha nem vesznek vissza, akkor megint munkahelyet keresni, ahova felvesznek egyáltalán kisgyerekes anyukaként, ahol megtartanak kisgyerekes anyukaként, és akkor még várjam is ki, míg megint jogosult leszek gyedre.... akkor inkább "letudtam" egyben, és nem gyest kapok a másosikra, meg elég egyszer munkát keresnem.