Anyukák, nektek is ilyen nehéz a gyereknevelés és a mindennapi rutin? Egy mokuskerekben erzem magam, amibol nem tudok kitorni.Kazasztrofa az elet veluk. Nagyon szeretem oket, de nagyon nagyon nehez.

Kicsit bölcsibe adni ,a nagy marad egésznap az oviba kész te még rendet raksz délelött pihi délután apuka menyen széppen a gyerekekért te meg mehetsz nyugiba dolgozni.

Nálunk 3 gyerekem közül mindegyik járt bölcsibe én még dolgozni .

#13 Ezt akartam tanácsolni én is, de ha nem jelentkeztek a bölcsibe tavaly márciusban, akkor jövő szeptember a következő kezdési időszak (hacsak nem valami nagyon vidéki hely, de abból, hogy a kérdező félállásban tud dolgozni, ráadásul délután elég gyanús, hogy valami nagyobb város közelében vannak).

Az meg még majdnem egy év…

A picit is bölcsibe adnám, délelőtt dolgoznék, begyűjteném a gyerekeket és akkor házimunkáznék, amikor apuka otthon van és tud foglalkoznia a gyerekekkel.

Szégyen vagy sem, én rengeteg segítséggel tudom megoldani... Pl. apa megy az udvarra, vagy sétálni a gyerekekkel, amíg én heti egyszer gyors port törlök, porszívózok, felmosok. Egyikünk főz, ablakot pucol, fürdőt takarít stb., addig a másik foglalkozik a gyerekkel. Van, hogy elmegyek anyuékhoz vidékre a gyerekekkel pár napra (a munkám oda is köt), ilyenkor anyu segít nagyon sokat, a férjem meg tudja csinálni az itthoni elmaradásokat. Ha nagyobb kerti meló van, vagy közös kikapcsolódás, akkor jön a pótnagyink, aki egy csoda!

Állandó logisztikával belefér minden. Az is, hogy olykor kapjunk mindketten a férjemmel külön külön és közösen is egy-egy este kimenőt, mert szükség van rá az ép elméhez.