Hogy bírjátok a kezelhetetlen, hisztis, akaratos, dackorszakossal? Mi az a szint, ami túlmegy a dackorszakon és szakembert igényel?
2 éves 2 hónapos a kisfiam, aki alapvetően egy nagyon ügyes kissrác, jól mozog, szobatiszta, bújós és bár keveset beszél még, láthatóan mindent megért - viszont borzasztóan nehéz vele az utóbbi 5-6 hónapban :/ Vagy nem tudom, el vagyok rajta gondolkodva, hogy lassan szakemberhez kellene fordulnom vele, mert több ez, mint a dackorszakon.
Egyrészt, elképesztően akaratos és hisztis, naponta több hisztirohama van, ha nem kapja meg, amit akar vagy valami nem úgy megy, mint akarja. Földhöz veri magát, ordít, de akár napi 10 alkalommal is.
Borzasztóan rosszul viselkedik, sokszor azt érzem, az egész nap abból áll, hogy szólongatom, ha 100-szor elmondok neki valamit, egyszerűen nem érdekli. Mindent tönkretesz, a szép szóból nem ért. Most mondok egy példát, tegnap elkezdte rángatni a homokozó tetejét (már félig amúgy is eltörte), szóltam kétszer kedvesen, normálisan, hogy szálljon le, mert eltörik és nem lesz homokozója, de mint aki meg sem hallja. Végül már felemeltem a hangom, akkor gyorsan leszállt, azzal a mozdulattal odament a levendulákhoz és végiggyalogolt rajtuk, mikor ismét szóltam, hogy ezt ne csinálja, akkor felrohant a terasz szélére és ott kezdett ugrálni, ahonnan le tud esni (még nincs lefedve és nincs korlát). Na, de konkrétan egész nap ezt csinálja, mintha érezné, mit nem szabad, csak tör-zúz, mindenre felmászik, semmi, veszélyérzete, egyszerűen ha szépen megkéri az ember valamire, úgy tesz, mintha nem is hallaná.
Az én agyam meg nyilván eldurran már egyre gyakrabban, ráordítok, mert másképp semmire nem reagál. A nagyszülők is azt mondják, ha ők vigyáznak rá, hogy egy unokájuk se fárasztja le őket ennyire, a miénkről meg a szemüket se merik levenni, mert vagy valami veszélyeset csinál, vagy valamit rongál.
Azt érzem, az egész napom szólongatásból, kiabálásból áll néha, nem tud nyugton maradni fél órára a fiam... A férjem is teljesen ki van, azt mondja, sokszor utál már hazajönni, mert tudja, hogy az egész délutánja abból fog állni, hogy a gyereket kell fegyelmezni :/
válasza:Ez semmi extra, csak rosszul kezeled.
Pl: ha a homokozót piszkálja, nem reagál a kérésre, fogod és beviszed.
Nem gagyod, nem mondod százszor, nem könyörögsz, hanem kiemeled a helyzetből magyarázat mellett.
válasza: válasza:Meg kell nevelni.
Úgy látszik, a szép szó, kiabálás nem használ. Jöhetnek a büntetések, vízzel leöntés (semmi baja nem lesz a melegben, legalább kicsit meglepődik). Nem terrorban kell tartani, ütni-verni, meg vasszigort tartani otthon, ahol tüsszenteni sem lehet, de szerintem látod, hogy ez így nem élet...
Ha kint nem fogad szót, be kell vinni. Nincs kedvenc játék, nincs finom vacsora, nincs mesenézés. A boltban, ha hisztizik, megfogni és azonnal elindulni kifelé, nem győzködni, lekenyerezni.
válasza:Amúgy itt rossz helyen kérdezel, hiszen itt majd mindenki megmagyarázza, hogy TE nem tudsz gyereket nevelni. Őszintén a gyereknevelés nem egy akkora tudomány, mint ahogy itt sokan misztifikálják. Ha a gyerek rosszat csinál, a szülő rászól, egy átlagos gyerek előbb-utóbb megtanulja, hogy mit nem szabad. Egy neurotipikus gyerekhez nem kellenek egyéb praktikák, és még ha pszichológushoz viszed, ő sem fog tudni mást csinálni vele, mint hogy elmagyarázza, hogy nem szabad.
Nevelési probléma akkor szokott lenni, ha a szülőt nem érdekli a gyereke, nem foglalkozik vele, minden rá van hagyva, vagy ha otthon isznak, verekednek a szülők. Egy normális, kiegyensúlyozott családban elvileg normálisak a gyerekek. Kivéve, ha valami idegrendszeri baja van a gyereknek.
Nem mondom, hogy a tiednek az van, lehet, hogy tényleg csak simán dackorszak, 2 évesen még senki nem fogja megmondani, ha esetleg van valami gond a gyerekkel. Adhd-t olyan 5 éves kortól szoktak diagnosztizálni.
Nekem adhd-s mindkét gyerekem, és nagyon sokat szenvedtem velük. Én is mindenkitől azt hallottam, hogy nem tudok gyereket nevelni. Közben meg azt láttam, hogy a húgom egyszer rászólt a gyerekére, hogy nem szabad, és az szó nélkül abbahagyta. Én meg ha szóltam a gyerekemnek, semmi hatása, a tizedikre sem hagyta abba, nekem is mindenféle elterelő hadműveletet kellett kieszelnem, hogy mit kezdjek a gyerekkel.
Idő kell hozzá, hogy kiderüljön, hogy van-e valami gond. Ha te ideges vagy, az nyilván olaj a tűzre. Próbálj feltöltődni, ha van aki vigyáz a gyerekre, az jó. Sportolj, menjetek el kettesben a pároddal valahova. Ha te nyugodtabb leszel, a gyerek is érzi majd.
Remélem kinövi, és nem lesz gond.
"ha a homokozót piszkálja, nem reagál a kérésre, fogod és beviszed"
Természetesen ez is része a nevelésemnek, sőt, én alapvetöen nem tökölök ezzel, ha nem érti meg, amit mondok neki, akkor fogom magam és bemegyünk/elveszem tőle, amit tönkretesz/ stb., tehát nálunk következménye van a dolgoknak (ilyenkor is sírva dühöng).
De azért nyilván van olyan is, hogy rászólok 2-3 alkalommal, különben az egész nap abból állna, hogy felkapom és viszem. Amúgy pont ez aggaszt, hogy pl. tudja, hogy nem sz*rozok, el is mondom ilyenkor, hogy ha nem fejezi be, amit csinál, most bemegyünk, de nem érdekli ez sem. Vagy nem érti még ennyi idősen, nem tudom.
válasza:Csináljatok neki a kertben és a szobában olyan területet, ahol mindent szabad csinálni. Így nem kell rászólni.
Nemsokára költözünk kertes házba, ha kell leválasztunk egy nagy területet, ahol nincs semmi veszélyes, bármit csinálhatnak. 4 évet rohadtunk lakásban/játszón, ha már meglesz a kert adta luxus, biztos nem abból fog állni a napom hogy véresre járatom a szám hogy mit nem szabad.
Amúgy együtt érzek, a nagyobbik fiam ilyen. A szobájára raktunk egy kis biztonsági kerítést, bent azt csinált amit akart. Ha ez nem vált be, lementünk a játszóra ahol szintén csak akkor korlátoztam ha valakiben/valamiben kárt tett volna. Ő ilyen típus, el tudom képzelni hogy felnőttként ő lesz az aki simán elmegy ejtőernyőzni meg mindenféle extrém sportot űzni. Most 3.5 éves, sokat fejlődött, de még mindig résen kell lenni mondjuk utcán való közlekedésnél mert simán kinyírná magát ha nem figyelek. Más gyerek pl csigalassan futobiciklizik az anyja mellett, miközben az én fiam már állva teker a kétkerekűn, és esze ágában sincs mellettem jönni, úgyhogy nem erőltetjük egyelőre a bringával való közlekedést. Ez van :D
válasza:"Vagy nem érti még ennyi idősen, nem tudom."
Látom, jól lepontoztak, de mindegy is, én tudom, hogy igazam van, szóval reagálok erre is.
Ha felmerült benned ez a dolog, nyilván oka van. Az én fiamnak beszédértési zavara is volt. Biztos, hogy érti, hogy mit szeretnél? Mindig guggolj le hozzá, és rövid tőmondatokban mondd el, mit szeretnél, esetleg mutasd meg.
Az én fiam csinálta, hogy szétpakolt, aztán mondtam neki, hogy rakodjon össze, de nem csinálta, amikor már ötödszörre is szóltam, és felemeltem a hangom, akkor meg eldobta magát, és hisztizett. A pszichológus azt mondta, nem érti, amit kérek tőle, mutassam meg.
válasza:"De azért nyilván van olyan is, hogy rászólok 2-3 alkalommal, különben"
Ezt hívják a következetesség hiányának. Öngól!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!