Hogy bírjátok a kezelhetetlen, hisztis, akaratos, dackorszakossal? Mi az a szint, ami túlmegy a dackorszakon és szakembert igényel?

Az én fiam ugyanilyen, 2 éves. Ő még elkezd engem dobálni is bosszúból vagy direkt tönkretesz valamit ha nem az van amit ő akar.

Pénteken pl (home office-ban dolgozom) odajött miközben dolgoztam, a billentyűzetet akarta csapkodni, persze nem engedtem, mondtam menjen el, erre felkapta az egyik kisautóját és teljes erővel a laptop kijelzőnek vágta. Azt hittem megáll a szívem helyben, mert ráadásul céges a laptop.. Akkor megmondtam, hogy nem jöhet be a szobába amikor dolgozom, be is zártam, erre teljes erővel nekiállt verni az üvegajtót (akkor meg attól féltem, hogy betöri)...

Katasztrófa tényleg. Mi járunk korai fejlesztésre, mert se a beszédértése nem az igazi, se a kommunikációja, de az agresszivitásra nem mondtak semmit.

Az apja ugyanilyen ha felidegesíti valami vagy valaki. Még jó hogy nincs itthon soha, még az hiányozna ha a gyerek is ezt látná, hogy ez jó 🤦‍♀️

Olyan helyen levegőzzetek, ahol nem kell folyton a nyakában lenned és tiltanod dolgoktól. A homokozón hogy miért van tető, azt nem értem, de biztos van oka, de a levendulákat pl. el lehet keríteni. Illetve talán van a közeletekben játszótér, stb, ahol igazán szabad lehet?

A rengeteg tiltásnak az a következménye, hogy még jobban ellened feszül.

Szerintem ami leírtál, az nem dacolás a klasszikus értelemben, nem neked áll ellent, hanem a figyelmed akarja magára vonni egyrészt, másrészt meg a homokozós esetnél ő éppen mérges/feszült volt, és nem tudta ezt hogy a tudtodra adni. Ha már beszél, akkor némileg könnyebb, de 2 évesen akkor is kihívás az érzelmeit kifejezni, ha folyékonyan beszél, ami azért még ritka amúgy is ebben a korban. Egyszerűen nincs még eszköztára normálisan kifejezésre juttatni a gondolatait, illetve levezetni a belső feszültségét. Márpedig 2 évesen (meg úgy általában a dackorszaknak nevezett időszakban végig) bőven van bennük feszkó. Akár azért, mert még nem beszél, pedig akar, akár azért, mert beszél, de még nem tudja úgy megfogalmazni a kívánságait, ahogy elképzelte, akár azért, mert 2-3-4 éves, és még nagyon sok a világ neki, nem tudja feldolgozni, nem érti, ijesztő és bizonytalan minden. Vannak gyerekek, akik sokat sírnak, mások nyávognak/nyafognak, a tiéd rombol. Ez ilyen, ez ellen küzdeni felesleges és a tiltással csak még jobban megnehezíted az ő dolgát is. A nemkívánatos viselkedést ilyen kicsi korban azzal tudod elkerülni, ha mutatsz alternatívát. Nem azt mondod, hogy ne rugdossa a dísznövényeket, hanem adsz neki egy labdát vagy valamit, hogy akkor ezt rugdossa. Ha mondod neki, hogy látod, most mérges ezért/azért/amazért, megérted, szerinted is igazságtalanság, hogy most nem játszhat valamiért azzal a homokozójátékkal (kapcsolódsz hozzá, látja, hogy nem rossz dolog a harag, nem ijesztő, szabad így éreznie, hiszen ez teljesen természetes része az életnek, ez már önmagában megnyugtató dolog, megnevezni az érzéseit mindig előnyös, már csak azért is, hogy a későbbi életed segítsd, amikor már majd tud beszélni), de a homokozó rombolása helyett inkább toppantson mérgében vagy rázza magát vagy kiabálja ki a dühét, mint egy oroszlán vagy fussatok pár kört az udvaron, vagy bármi, amivel levezetheti ezt a feszültséget. Az nyilván nem helyénvaló, hogy bármit is megengedsz neki, de ha nincs módja kiadni magából az érzéseit, akkor annak semmi előnye nem származik, sőt.

Illetve az is jó, amit mások már mondtak, hogy egy viszonylag biztonságos területen azt csinál, amit akar. Ott vagy persze felügyelni, de alapvetően nincsenek tiltva dolgok. Na meg az is lényeges, hogy a szabályokat előre tisztázd, ne várd el, hogy magától tudja. Igen, 1500. alkalommal is el kell mondani neki, így fog rögzülni.

Nálunk ami még bevált, hogy csak azt tiltom, amit tényleg nem szabad, ami veszélyes. Az olyasmit, ami technikailag nem veszélyes önmagában, mint egy éles konyhakést nézegetni, de azért van benne rizikó meg csak feltételekkel engedek neki- fogja a kezem/X ideig csinálhatja (pl a játszóterünkön van egy hatalmasnagy mászóka a nagyobb gyerekeknek, ki van jelölve a pont, ameddig felmászhat rajta, mert addig elér a kezem és még tudok neki segíteni, ha elakadna vagy nem tudna lejönni). Egyébiránt ráhagyok sok mindent, hogy magától jöjjön rá, mi miért nem jó (a múltkor a közel 30 fokban a 3 éves lányom igenis ragaszkodott hozzá, hogy a téli csizmájában menjen motorozni és a játszótérre. Hát mondom lányom, ha ennyire akarod, tőlem aztán... Az az egy alkalommal hősiesen elviselte magán a csizmát, de azóta sem jött elő az ötlettel). Már csak a saját mentális épségem kedvéért is megválogatom a harcaimat, vannak dolgok, amiért felesleges koptatnom a szám.

Sokat olvasok az életkori sajátosságokról, ezeket igyekszem mindig észben tartani és figyelembe venni, amikor vele beszélek, felállítom a szabályokat (előre, és mindig megvárom, hogy visszaigazolja- szemébe nézek, nem megyek el, amíg nem reagál rá egyértelműen, ha kell, sokszor visszakérdezek, és ezeket a szabályokat unalomig ismételgetem). Illetve a másik, hogy nagyon sokszor a dacolós hiszti az fáradtságból, éhségből, a kapcsolódás hiányából fakad. Igyekszem felismerni a mögöttes okokat, és azon segíteni, majd a jövőben ez alapján elkerülni az ismételt előfordulást.

Nem akarlak elkeseríteni, de ez totál a normális szint. Sajna nekünk.

Lányom 20hónapos, ugyan ebben vagyunk. Ma törtent pl, mekértem, ne a kertitó fele motrozzon. Meg se hallotta. Rászoltam erejesebben. Az lett a "válasz" , motrostól csakazértis belerongyolt. Nehogy véletlen nekem legyen igazam.

Tegnap felmászott az asztalra. Rászoltam, jöjjön le. Ahelyett, hogy normálisan lemászott volna a székre, onnan a földre, ahogy felment, inkább levetette magát az asztalról.

Ezzel sokmindent nem tudsz csinálni. Ha veszekszel vele, tiltod, csak rosszabb lesz. Te relaxlád az idegeid kb ahogy tudod, ne lássa hogy feszült vagy, mert megérzik, annál jobban csinálják.

Fiamnak hál isten hamar lecsengett. Neki is 2 éves kora körül volt. A durva rész talán 3-4 hónapig tartott. (4 éves, még most sem nőtte ki teljesen, de azota klasszisokkal jobban kezelhető)

15!

A hátsó kertben van, megvan vagy 10 éve. El van keritve, alapból nem tud hátra menni, csak pont kinn voltunk, ugy történt.

Hidd el, nem kell rettegésben élnünk, de köszi az aggódást.

Ha folyamatosan beszélsz és tiltasz akkor kb az egész nap neki blablabla. Kikapcsolja h figyeljen rád. A végén még ordítasz, na arra felfigyel.

A másik h lehet h érti de még kicsi, hogy teljesen fel is fogja. 3 évesen mondta azt nekem a fiam, hogy anya annyit beszélsz hogy nem is értem mit akarsz. És akkor leesett.

Ha akarsz tőle valamit, gugggolj le mellé, és nyugodtan lassan kevés körítéssel fejezd6ki mit szeretnél

Amúgy gyanítom játszani szeretne veled és így hívja fel magára a figyelmedet

nálunk is nagyon rossz a helyzet.. mindenre egyből hiszti, meg dac.

Van bünti sarok, de amivel mostanában felhúz, hogy inkább magától beáll a sarokba bömbölni, de nem teszi meg, amire kérjük. Pl leverte a kajáját, mert nem kapott rá több ketchupot. Beküldtük büntibe, oda is állt. Ezután órákig hol kedvesen érvelve, hol "zsarolva" próbáltuk rávenni, hogy vegye fel a földről.. de nem inkább ott állt a sarokban...