Hogy kezelitek a dackorszakos gyereketek állandó ellenkezését?

Tarts ki!

Nem verheted meg.

Szeretet megvonás sem játszik, mert az ugyanaz.

Viszont aki nem fogad szót, az lemarad valami érdekesről. Én ezen az úton indulnék el.

Azt kell elérni, hogy ne azért kelljen valamit csinálnia, mert te azt mondod, hanem azért, mert ő szeretné.

Nem gyere kisfiam fürödni, hanem mi lenne, ha pancsolnánk egyet a fürdőkádban a dínóddal, vagy mi lenne ha úsztatnánk a fürdőkádban a kishajót. Vagy menjünk a fürdőkádban játszani, válaszd ki mit szeretnél bevinni a dínót vagy a hajót.

A lényeg, hogy úgy érezze az ő döntése is benne van, ő akarja csinálni, nem csak úgy kell.

Én annyit szoktam trükközni, hogy eldöntendő kérdést teszek fel.

Fürödni vagy fogat mosni akarsz előbb?

A piros vagy a kék ruhát húzzam rád?

Nyuszis vagy macis pelust szeretnél?

A zöld vagy a kék bilire ülsz?

A fürdőben vagy az előszobában fogsz bilizni?

Hogy tudsz felmászni a pelenkázóra, megmutatod (amúgy máskor nem mászhat fel)?

De ha nem működik, akkor marad az, amit leírtál, hogy megfogod és viszed. Az én fiam nem beszél, de ha valami extra kívánsága van, igyekszem teljesíteni (el akarja tenni a játékot, mielőtt elviszem, lekapcsolni a villanyt, kitérőt tenni egy fürdőjátékért stb.) Sokszor, ha az az egy dolog teljesül, amit akart, utána már jön simán, vagy legalábbis nem rúgkapál.

Legyél okosabb a gyereknél! Vigyél bele játékosságot! Légy kreatívabb mint a sima kérés, ami egy idő után parancsnak hat.

“Ki ér előbb a fürdőszobába?”

“Képzeld, most hívott a hajóskapitány hogy elsüllyedt egy hajó a kádunkban, segítesz?”

Nálunk fogmosásnál jön a vonat. Ahogy sikálom neki, úgy mondom hozzá hogy sssssss itt jön a piros/kék/teher vonat, hév stb. “Nézzük ma milyen vonat fog jönni”

Öltözésnél hangosan mondom az apjának, képzeld azt hallottam, hogy Z már egyedül fel tudja venni a pólóját.” Úgy hogy ő is hallja. Majd ránézek, “tééényleg fel tudod egyedül venni?? Neeee! … meg is mutatod?? El vagyok ájulva”

Jó ötletek vannak itt, próbálkozom én is a kreatív trükkökkel, de a végén, ha pl. időre kell odaérni valahová, akkor 2-3 szolidabb kérés után én is csak felöltöztetem, megfürdetem, stb. akkor is, ha hiszti van.

Egy ideális világban, lehet sokáig könyörögni a gyereknek, amíg azt csinálja, amit mondok, de nekem az hatékonyabb eddig, hogy következetesen utána megyek az asztal alá, és kiszedem onnan, és felöltöztetem, ha éppen olyanja van, hogy nem akar felöltözni. Akkor is, ha hisztizik.

Az én módszerem az, hogy ha nem jön harmadik szólításra, akkor látszólag ráhagyom. (próbáltam, hogy rábeszélem, például gyere megúsztatjuk a gumikacsákat...)

Gyere nyuszi fürdeni! (Nem, nem menekül) 3x szólok, aztán mondom, hogy jó, akkor nem fürdünk, nem úsznak a kacsák. Ilyenkor már általában rohan a fürdő felé.

Vagy nem akar öltözni, jó, nem muszáj menni, akkor itthon maradunk és nem megyünk a boltba, játszótérre, barátnőhöz, mamához. (imád csavarogni)

A legtöbb esetben sikerül így rávenni, de van amikor tényleg csak a cipelés, öltöztetés segít.