Mit tehetek a 2 éves gyerekemmel akivel sehova se érdemes inkább utnak se indulni mert ugyis csak hiszti lesz?

A 17-es és a 19-es voltam.

Közben jött egy új válasz, azt nem láttam.

Egyébként ahhoz hozzászólva, nem a fegyelmezéssel van a probléma, hanem a rossz, nem következetes fegyelmezéssel. Összezavarodik a gyerek, ha nem következetes az ember.

Nem jó, ha a gyermek a boltban randalírozik, de azzal egyetértek, hogy ha a helyzet úgy adja, adhatsz szabadságot neki. Meg kell találni, mely helyzetek azok, ahol szükség van a fegyelmezésre (pl bolt, vagy az utca, ahol veszélyes elszaladni), és hol lehet kicsit engedni a "póráz hosszát" (pl a park, strand). A gyerekeknek nagy a mozgásigényük. Ezt mindenképpen ki kell elégíteni. A boltban mondhatod neki azt is, hogy Ha most szépen viselkedik, utána elmentek a perkba fogócskázni. Mert könnyen lehet, hogy mpzogni szeretne.

" A boltban mondhatod neki azt is, hogy Ha most szépen viselkedik, utána elmentek a perkba fogócskázni."

De ez megint féloldalas!

Mert ha nem viselkedik jól, attól még ugyanúgy igénye van a parkban való fogócskázásra. Lehet, hogy már pont azért nem bír nyugton lenni a boltban, mert annyira kéne neki a mozgás.

Ha nem viselkedik jól a boltban, akkor a következetes nevelés jegyében utána se élhesse ki a mozgásigényét?

Nem inkább azon kéne gondolkodni, hogy nem lehetne-e délután bevásárolni, amikor a férj hazaért és otthon tud maradni a kicsivel?

20as. Igen. A 19es, és 21-es is én voltam. Ahol kb azt is leírtam, amit te. Hogy először mindenképpen próbáljon rájönni a baj okára, és orvosolni azt. A fegyelmezés az B opció. Egyetértek veled.

Csak fontosnak tartottam a helyes módszert is leírni, mert a szülő leírásából lerí, hogy sokszor fegyelmez, de nem helyesen. A következetetlenség nagyon összezavarja a gyermeket, és csak fokozza a problémát.

Nem érti. "Anya azt mondja ne csináljam, utána hogy mégis. Megbüntet engem, de aztán mégsem. Akkor most menjek oda, vagy menjek el? Maradjanak a polcon a dolgok, vagy verjem le őket? Összezavarodtam... Visítok inkább tovább." Így érezheti magát.

Teljesen normális kétévesed van. Az enyém is ilyen. Mi direkt csak ingyenes strandra visszük, mert sokszor be se akar menni a vízbe.

Én is babakocsival viszem boltba, vagy beültetem a bevásárló kocsi ülésébe és beszíjazom (viszek babaövet). Csak tágas boltba mwgyünk, kisforgalmú időszakban.

Majd még érik, ne aggódj. Addig türelem. Igen, ez nehéz. A sétánál is az idő meg a türelmes gyakorlás fog segíteni. Érdemes a bicikli gyerekülést is kipróbálni, a bolti biciklitárolótól a bevásárlókocsikig már egész jól el lehet sétálni a fiunkkal. Mindig határozottan elmondom neki, hogy fogni kell anya kezét, mert autók jönnek.

Úgy elverném az ilyen gyereket otthon, hogy csak na.

Hidd el, egy idő után már csak a pillantásodból is tudni fogja, ha feszíti a húrt.

Vannak gyerekek, akiknek ez kell, mert nem hat a szép szó. Lehet türelmesnek lenni, meg várakozni, hogy "érjen", de aki kicsiként tombol, az később is fog.

Ismerősünk gyereke ugyanilyen volt, konkrétan egy boltba nem bírtak vele bemenni, mert kezdődött a cirkusz 2 perc után. Három ilyen esetet követően kapott otthon + aznap nem volt se játék, se semmi, azóta csend van, még az étteremben is.

(Szerencsére ez a verős csak 25-ből egy van, bár a vesztegetős óvónéni se piskóta!) Ideje visszatérned, kérdező, és nyilatkoznod. Nehéz szembesülni önmagaddal? Igen, de az a gyereked jóllétének az útja.

Add bölcsibe (már ha találsz), te meg menj dolgozni. A te két és egynegyed évesednek ott lesz hozzáillő időtöltése és társasága, te meg kiszabadulsz az egyedüllétből.

A "vesztegetős" óvónéni vagyok.

Valamit muszáj kitalálni. Az óvodai élet kiegészíti az otthoni nevelést. De az, hogy a szülő meghunyászkodik, ha a gyereke odacsap neki, nem jelenti azt, hogy nekünk is ugyanúgy tűrnünk kell az ilyen jellegű viselkedést.

Igen, a gyermek ölelést kap, ha szépen, ügyesen átöltözik, és elveszem az alvókáját, ha nem hagyja a többi gyermeket aludni (miután meggyőződöm róla, nincs-e melege/nem fázik-e, pisi, kaki, stb...) Ettől nem gondolom magam rossz óvodapedagógusnak. Valójában szigorú sem vagyok a gyerekekkel, de vannak dolgok, amiknek az óvodában nincs helyük (erőszak, káromkodás, alvó gyermekek zavarása, stb...), és vannak olyan helyzetek is, amik veszélyt jelentenek a gyerekre (csúszdáról leugrálás, fejjel előre való lecsúszás. És igen, először mindig szólok, és adok új esélyt, de ha azután sem fogad szót, akkor egy ideig nem csúszdázhat. Hiszti esetén sem.) Ezeket valamilyen módszerrel muszáj kiküszöbölni, mert az az egyik feladatom, hogy a gyermekeket épségben, kipihenten adjam át a szülőknek. Ha ettől gonosznak számítok, hát legyen. De legalább senki nem pottyan le a csúszdáról, senki nem veri szét a másik fején a fakockát, és nem fulladnak meg az evés közben széken való hintázástól.

Megint az óvónéni.

Az alapján tudok tanácsot adni, amit tapasztalok.

Egy olyan óvodában vagyok óvónéni, ahol a gyermekek nagy része HH, HHH, SNI, kisebbség.

Az első fél évem a kiscsoportban (nem túlzok) azzal telt, hogy elkerüljem, a gyerekek ne öljék meg egymást, vagy saját magukat. Nyilván új környezet, új közösség, amihez hozzájön a rossz otthoni nevelés, zűrös környezet. A nagycsoportosok már beszédesek arról, mi zajlik otthon körülöttük. Regényt tudnék írni ezekről a sztorikról sajnos :/

Tisztában vagyok vele, hogy erről nem a gyerek tehet. Egyszerűen azt látja, hogy verekedéssel, néha öléssel lehet "megoldani" a dolgokat. Igen, olyan környezetben vannak, ahol ez is előfordul. Prostituáltak, drogkereskedők, stb-k veszik körül őket.

Ez az oka annak, hogy a gyermekek egy jelentős része szélsőségesen agresszív nálunk. És ez az oka annak is, hogy muszáj voltam tökéletesíteni a fegyelmezési módszereimet, hogy ez ne így legyen.

Láttam a posztoló kiírását, és leírtam, hogyan kell eredményesen csinálni.

Utána rájöttem, hogy az én esetem, és a kérdező esete más (magamból és az én szélsőséges szituációmból indultam ki), és ezenkívül volt több válaszom is, ami egyetértett a többi hozzászólóval, mégis le lettek azok is pontozva, amit nem igazán értek.

Ezt most csak azért írom le, hogy a szülő lássa, nem mindig az a megoldás, hogy katonás szigor van. Amikor olyan helyzet adódik, ami veszélyes, és a gyermek többszöri kérés után sem fogad szót, akkor érdemes a módszert alkalmazni, amit leírtam. Pl: Olyan helyen szalad el, ahol autók vannak, vagy nagy kutya, stb... Ha olyan a helyzet, amikor van más megoldás, akkor a többi kommenttel értek egyet.

A 17-es óvónénivel egyetértek, sőt. Hasonló szellemben neveljük a gyerekeinket attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdtek kúszni. Igazából hamarabb, mert szerintem ez a napirenddel kezdődik. Annyit tennék hozzá, hogy a leszidás csak a jelenben létezik. Szóval nincs később felhánytorgatva, nincs mosolyszünet, se semmi hasonló, ami egyébként romboló.

A lényeg, hogy nagyon jó gyerekek (bárhol megjelenhetünk velünk, mert tudnak viselkedni) és többek között emiatt rengeteg jó programra eltudunk menni.

Láttam a szabadelvű nevelés eredményét egy úszótáborban: szétszakított zacskók, kitört fogak, stb. A kedvencem az volt, amikor egy 3 évestől várták el, hogy mikor induljon haza a család a mamalátogatásból.

Nem emlékszem hogy olvastam-e azt a tábort, aki sír a gyerek előtt és kész lelkitraumát okoz a gyereknek. Az egyik még büszke is volt arra, hogy akkora traumát okozott, hogy az felnőttkorára is megmaradt.