Érdemes ezen vitatkozni? Gyerekek miatt "haragot" tartani?
A legjobb barátnőmmel a gyerekeink egy idősek,2 hónap különbséggel szültünk.A lényeg,hogy most a gyerekeink 4 évesek,nekem lányom neki fia van.Az "nevelési módszereink" különbözőek.A kis fia (szerintem!) nagyon rossz,nem eleven hanem neveletlen,rossz.Többször vigyáztam rá,de sosem fogadott szót,szét tört néhány képkeretet,porcelánt,a bútorokra firkált,karcolt,könyv lapokat tépet ki stb. annak ellenére,hogy többször elmondtam,hogy a gyerekszobában lehet játszani.Meg elégeltem és elmondtam az anyjának,hogy többet nem fogok rá vigyázni,kérje meg az anyukáját ha felügyeletre van szüksége,mert mindig az a vége,hogy a férjemmel vitatkozunk.Az anyukája 4 háznyira lakik tőle,de Ő nem vállalja a kisfiút.Azzal jött,hogy miért nem pakoltam el a képeket,meg miért van elérhető magasságban a törékeny dísz? (Nállunk elvi dolog volt,hogy semmit sem rendezünk át a házban a kislányunk születése után sem,megtanulta,hogy mi az amihez nem szabad hozzá nyúlni.) Amikor át jöttek hozzánk a férjével meg a kis fiúkkal, a férjem megjegyezte,hogy nem normális dolog az,hogy a kisfiú megüti a szüleit és,hogy a földön fekve vergődik,semmi napi rend vagy szabájok,emiatt van az,hogy kiküldik a boltból őket,meg,hogy nem mernek elmenni vele sehova,és később talán még nehezebb dolguk lesz vele.Ezen nagyon meg sértődtek,mert szerintük mi nem tudhatjuk milyen egy fiú gyereket nevelni,nekünk könnyebb mert a lányok jobb gyerekek.Az nap a kisfiú többször megütötte a lányunkat,a férjem elmondta a kisfiúnak,hogy ezt nem szabad,a fiúcska pedig hisztizve meg akarta ütni a férjem,aki elkapta a kezét és hangosabban azt mondta neki"na barátom ezt itt nem játszod el" és haza küldte a barátnőméket,mondta,hogy nincs harag,de jobb ha elmennék mert erre a jelenetre nincs szükségünk. Elmondtam a barátnőmnek,hogy a férjem azt kérte,hogy úgy jőjjön hozzánk,hogyha a férje vigyáz a fiúkra,mert látjuk,hogy a kicsik nem tudnak együtt játszani,mindig az a vége,hogy a mi lányunkat megüti a fiúk,és nem box zsák a mi gyerekünk.
Most a szemében én vagyok a világ szemete,mert "tiltom a lányom a fiától,pedig tudom,hogy Zolinak nincs más játszó társa a lányomon kívül"
A férjemmel nem akarok emiatt vitatkozni,és én is úgy látom ahogy Ő.Többször ütötte már meg a lányom,rongálja a házunk.Az oviban ha csoportos séta volt,felhívták,hogy menjen Zoliért vagy kísérje el a csoportot mert az óvónők nem vállalják a vele való sétát.
Úgy látom, anyuka vagy nem neveli, vagy ha problémás, nem kér segítséget. Ebben a korban már pont tudnak viselkedni, nálam az ADHD - s fiam is. Szabály, napirend segít.
Nekem ilyen kis vadállatra nem lenne szükségem, a barátnőd hogy nem látja, hogy elrontotta a nevelését?
Na ha a lányokkal könnyebb, menjen el hónapra bölcsibe, oviba dolgozni és meglátja, hogy tök mindegy, hogy fiú vagy lány ugyanúgy lehet egy kisfiú is angyalka, illemtudó, szófogadó, mint ahogyan egy kislány a világ összes kisördögének az ura és parancsolója.
Javarészt nevelés kérdése, meg azt a bizonyos habitust is meglehet zabolázni.
Van gyerekem, nem csak úgy habokra magyarázok.
Illetve kisgyermeknevelőként dolgoztam évekig, láttam mindenféle nevelési módszert a vasszigortól a jólvanazúgyig, és az arany középútat is.
Mi sem rendeztük át a lakásunkat a kisfiúnk születésével, de amikor nagy ritkán jönnek a barátaink akkor muszáj. Ott is két kisfiú van, felmásznak a kanapé háttámlájára, egyszer leverték a falról a másfél méteres képet, szék segítségévek felmásztak a polcra, összetérték a díszeket, mert "csak megnézik egy kicsit" mondták a szüleik.
A kisebbik gyerekük elkezdte verni őket, random gyerekeket az utcán, a mi kisfiúnkat... nagyon szeretem ezeket a barátainkat, de félek, hogy egyszer valami úgy hagyja el a számat, ahogy nem kellene.
Te meg megpróbálhatsz beszélni a barátnőddel, de valószínűleg nem lesz belátó, takarózni fog a "kislánnyal könnyebb" elgondolásával és ti lesztek a gonoszak, a megmondó emberek akik eltiltják Zolikát az egyetlen barátjától.
Ami elgondolkodtató, hogy egy 4 éves, oviba járó gyereknek miért csak 1 barátja van. Azért ebben a korban már alakulgatnak a barátságok, amik másnap szétmennek, de ugyan azzal a lendülettel lesz más barát, harmadnap meg mindenki mindenkivel barát.
Itt nem nevelési stílusok különbsége van, hanem inkább nevelésről és nem nevelésről van szó.
Abban szerintem semmi "módszer" nincs, ha még csak rá sem szólnak semmiért.
Tipikus egyébként, minthogy égne a fejük, inkább még nekik áll feljebb.
Ahogy írod, a családod, tulajdonod rovására nem kell vigyáznod az ő gyerekükre.
Sajnálatos, hogy így alakult, mert így tényleg nem lesznek barátai, ha ilyen összeférhetetlen.
Ezt kellene a szülőknek megértenie és önkritikát gyakorolni, ha meg olyan szinten kezelhetetlen, hogy semmi sem segít, akkor érdemes lenne szakemberhez fordulniuk, hátha ott tudnának segíteni.
Lehet nem az jött le az írásomból,de egyébként szeretem a kisfiút,mert vannak olyan nagyon kedves szerethető pillanatai,nagyon tud örülni ha valami új dolgot kap,egyből hozzá,mutatja büszkén mit rajzolt stb.
De azt ugye én sem szeretem ha a lányom megveri, és pillanatok alatt megtörténik. Azonnal ahogy elmegyek a konyhába nasiért nekik,vagy amíg elemet keresek egy játékba.
A férjem meg úgye rettentően haragszik,ha a házban,a dolgainkban kárt tesz. Volt egy nagyon régi réz,középen porcelán gömbel elválasztott gyertya tartónk ami még a férjem rokonáé volt (mamája nagyanyjáéké) és Zoli eltörte. A férjem akkor begurult,hogy több generáció alatt a családjában nem lett baja annak a gyertya tartónak erre nállunk meg más gyereke szét trörte,pedig az ráadásul a komód tetején volt.Akkor már mondta,hogy ennek a Zolikára való vigyázásnak itt hamar vége lesz,utánna már én is beláttam.
Sajnos a gyerekek közötti rossz viszony tényleg el tudja rontani a barátságot. Én ezért nem szeretek családostul találkozni a barátnőimmel, pedig a barátnőimnek mind lányai vannak, nekem is, és mindegyik összességében véve jó magaviseletű. DE akkor is előfordulhat konfliktus köztük, amit nem szeretnék kezelni a barátnőimmel. Nyilván más esetben, idegennel kezelem szemrebbenés nélkül, de pont, hogy az más eset.
Szerintem ne találkozzatok gyerekkel, csak ketten. Tartsatok csajos napokat, estéket, stb.
#9-es
Igen,pont ezt tapasztaltam,hogy ha együtt mentünk boltba mindig kellemetlen volt,mert mi elmondtuk a lányomnak,hogy a boltba egy dolgot választhat és más nincs ha nem kérdezek rá,hogy olyat szeretne e.
Viszont a kisfiú a földre fekve toporzékol,ordít ha kipakolja a kosárból amit a kisfiú belepakolt,egyszer egy pici kis boltba lehúzta hiszti közben a polcra kipakolt termékeket,akkor a boltvezető vitte ki a kisfiút és ketten próbálták a gyerekülésbe berakni.Nagyon kellemetlen volt.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!