Érdemes ezen vitatkozni? Gyerekek miatt "haragot" tartani?
A legjobb barátnőmmel a gyerekeink egy idősek,2 hónap különbséggel szültünk.A lényeg,hogy most a gyerekeink 4 évesek,nekem lányom neki fia van.Az "nevelési módszereink" különbözőek.A kis fia (szerintem!) nagyon rossz,nem eleven hanem neveletlen,rossz.Többször vigyáztam rá,de sosem fogadott szót,szét tört néhány képkeretet,porcelánt,a bútorokra firkált,karcolt,könyv lapokat tépet ki stb. annak ellenére,hogy többször elmondtam,hogy a gyerekszobában lehet játszani.Meg elégeltem és elmondtam az anyjának,hogy többet nem fogok rá vigyázni,kérje meg az anyukáját ha felügyeletre van szüksége,mert mindig az a vége,hogy a férjemmel vitatkozunk.Az anyukája 4 háznyira lakik tőle,de Ő nem vállalja a kisfiút.Azzal jött,hogy miért nem pakoltam el a képeket,meg miért van elérhető magasságban a törékeny dísz? (Nállunk elvi dolog volt,hogy semmit sem rendezünk át a házban a kislányunk születése után sem,megtanulta,hogy mi az amihez nem szabad hozzá nyúlni.) Amikor át jöttek hozzánk a férjével meg a kis fiúkkal, a férjem megjegyezte,hogy nem normális dolog az,hogy a kisfiú megüti a szüleit és,hogy a földön fekve vergődik,semmi napi rend vagy szabájok,emiatt van az,hogy kiküldik a boltból őket,meg,hogy nem mernek elmenni vele sehova,és később talán még nehezebb dolguk lesz vele.Ezen nagyon meg sértődtek,mert szerintük mi nem tudhatjuk milyen egy fiú gyereket nevelni,nekünk könnyebb mert a lányok jobb gyerekek.Az nap a kisfiú többször megütötte a lányunkat,a férjem elmondta a kisfiúnak,hogy ezt nem szabad,a fiúcska pedig hisztizve meg akarta ütni a férjem,aki elkapta a kezét és hangosabban azt mondta neki"na barátom ezt itt nem játszod el" és haza küldte a barátnőméket,mondta,hogy nincs harag,de jobb ha elmennék mert erre a jelenetre nincs szükségünk. Elmondtam a barátnőmnek,hogy a férjem azt kérte,hogy úgy jőjjön hozzánk,hogyha a férje vigyáz a fiúkra,mert látjuk,hogy a kicsik nem tudnak együtt játszani,mindig az a vége,hogy a mi lányunkat megüti a fiúk,és nem box zsák a mi gyerekünk.
Most a szemében én vagyok a világ szemete,mert "tiltom a lányom a fiától,pedig tudom,hogy Zolinak nincs más játszó társa a lányomon kívül"
A férjemmel nem akarok emiatt vitatkozni,és én is úgy látom ahogy Ő.Többször ütötte már meg a lányom,rongálja a házunk.Az oviban ha csoportos séta volt,felhívták,hogy menjen Zoliért vagy kísérje el a csoportot mert az óvónők nem vállalják a vele való sétát.
#19
Mikor még kis totyogók voltak a gyerekek,semmi baj nem volt.
Nagyon jó barátnők voltunk,ugyan az a zenei izlésünk, ugyanazokat a filmeket szeretjük, még a könyvekben is hasonló az érdeklődésünk. Állt.iskolás korunk óta vagyunk barátok,ezért fájna ha emiatt elveszítenénk egymást
12 vagyok. Erre gondoltam.
"Férjem megjegyezte,hogy nem normális dolog az,hogy a kisfiú megüti a szüleit és,hogy a földön fekve vergődik,semmi napi rend vagy szabájok,emiatt van az,hogy kiküldik a boltból őket,meg,hogy nem mernek elmenni vele sehova,és később talán még nehezebb dolguk lesz vele"
Ez igenis belepofázás
Nem lehet, hogy tényleg idegrendszeri problémája van a gyereknek? Mondjuk ADHD, ADD vagy hasonló.. torna állítólag ezeken is segít.
Nekem van olyan barátnőm, aki "csak" a gyerek kezelhetetlensége miatt elvitte tornázni, teljesen lenyugodott tőle. Rá se ismerni a gyerekre, komolyan. Szóval ilyen esetben ez nem nevelési probléma volt. Ők TSMT-re jártak magánban, tehát még az se, hogy bármit is a gyerekre "ragasztottak" volna. Egy próbát megérne. Megsértődne a barátnőd, ha szóba hoznád neki ezt?
Én amúgy kislányba láttam ugyan ilyet és az a durva, hogy tudom hogy nevelve van, mármint mindent megtesznek a szülei ,hogy normálisan viselkedjen de egyszerűen szinte képtelen rá, bár az utóbbi időben szerintem valamennyit szolidabb lett a történet, viszont neki van sni-s kódja.
Ha nem tudnak együtt játszani, akkor nincs miért rosszul érezned magad.Az embernek a saját gyereke a legfontosabb, ezt nyilván a barátnőd is meg tudja érteni, hisz neki meg a sajátja a csillagvirág.Ez ilyen.
Csak átfutottam, mert nagyon hosszú, de a barátnődnek egy mondatára reagálnék:
"mi nem tudhatjuk milyen egy fiú gyereket nevelni,nekünk könnyebb mert a lányok jobb gyerekek."
OSTOBASÁG!
Egy fiunk és egy lányunk is van, így élből cáfolom ezt az állítást.
De ahogy nézem, anyukájától az óvónőkig mindenkinek baja van vele. Nyilván nem véletlenül nem vállalja az anyukája, én se vállalnám a helyében.
Anyuka képtelen felfogni, hogy nem mindenki más közlekedik fordított irányban az autópályán, hanem őneki kéne irányt váltania.
Természetesen én se vállalnám többet a gyereket, sőt, be se engedném a lakásunkba.
Ami rejtély számomra (és az összes ilyen jellegű kérdésnél, mert nagyon gyakoriak), hogy hogyan lehet legjobb barátnője valakinek az, akivel az élet egy rendkívül fontos kérdésében ennyire eltérő véleményen vannak. Én az ilyen szülőket kb. hülyének tartanám, és akit annak tartok, azzal nyilván nem barátkozom.
#28 vagyok, közben néhány választ is átfutottam, látom, többen idegrendszeri problémákra gyanakodnak.
Ha anyuka normálisan nevelné, akkor nyilván nem lenne neki érve az, amit #28-ban idéztem. Ha normálisan nevelné, ennek ellenére problémás lenne a gyerek viselkedése, akkor ő maga próbálna tanácsot kérni óvónőtől, barátnőtől vagy bárki mástól, hogy mit tegyen, mi lehet a gond. Itt erről szó sem volt.
Ismét #28 vagyok.
Csak a nyitóban föltett kérdésre nem reagáltam.
Érdemes-e a gyerekek miatt haragot tartani?
Nos, nekem a legfontosabbak pont ők. Kiért tartanék, ha nem őértük?
El nem tűrném senkitől, hogy megüsse a gyerekeimet.
Ezzel a szülők döntő többsége így van. Nekem eleve abnormális az a szülő, aki nem látja be, hogy ha az ő gyereke megüti másnak a gyerekét, akkor teljesen érthető, ha ott nem látják szívesen.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!