Mit tehetek a 2 éves gyerekemmel akivel sehova se érdemes inkább utnak se indulni mert ugyis csak hiszti lesz?

Én is azon a véleményen vagyok, mint a 2-es, egyszerűen nem értitek, mi a baja, plusz olyan helyzetekbe viszitek bele (bolt, strand dögmelegben), ami neki túl sok inger és nem tudja kezelni. Ő próbálja a tudtotokra adni, hogy neki kényelmetlen, ti meg elintézitek azzal, hogy "hiszti", és ráadásul olyanokat mondtok neki, hogy majd otthagyjátok a mamánál...

Sokkal, de sokkal több empátiával kéne lenni felé, nyugalom, kiszámítható rutin, KOMMUNIKÁCIÓ (mikor mi fog történni, mire számíthat, megbeszélni a dolgokat), sok szabad mozgás lehetőleg a természetben, NULLA KÉPERNYŐ.

Próbálj olyan helyzeteket teremteni ahol szabad lehet. Dackorszak, már van saját akarata és nem érti hogy miért nem csinálhatja amit gondol. Legyenek helyzetek ahol szabad neki önállóan tevékenykedni. Pl egy biztonságos parkban ne kelljen fognia a kezedet. Boltban esetleg meg lehet próbálni hogy bevásárlólistát rajzoltok neki és azokat neki kell összegyűjteni. Így levehet a polcról dolgokat és berakhatja a kocsiba, hiszen azt szeretné. Ne étterembe menjetek hanem piknikezni (és készítsd fel magad hogy az sem lesz könnyű). Mármint menjetek étterembe, de oda tényleg csak ketten. Ha meg eljuttok odáig hogy gyerekkel, akkor ne valami puccos hellyel kezdjetek, inkább valami gyorsétteremmel először.

Próbáljd a helyzeteket az ő szemszögéből is nézni és valahogy gyerekbaráttá tenni. Hogy ne csak abból álljon az esemény hogy ezt sem szabad azt sem szabad és semmit se csinálhat.

A többiek jó dolgokat írtak és ezt szeretném kiegészíteni, hogy nyugodtan lehet a gyereknek határokat szabni, amiben létezhet. Nyugodtan lehetnek következményei, annak ha rosszul/jól viselkedik. A rossz viselkedésre egy példa, hogy ha dobálja a játékait, akkor amit eldobott azt el kell venni és elmondani neki, hogy miért. Ha nem marad játéka, akkor nem maradt. A strandos hiszti simán lehetett azért, mert semmilyen ellenállásba nem ütközik és gyakorlatilag bármit megtehet, vagyis igazából uralkodik felettetek.

Azt viszont teljesen ellenzem, hogy képernyővel próbáld lekötni. Egy 2 évesnek abszolút nem való. Apropó mennyit játszotok/olvastok neki egy nap?

Nem biztos, hogy valami gond van a gyerekkel.

Óvónőként rengetegen jöttek ezzel a természettel óvodába. Nagy türelem, következetesség kellett a részünkről ahhoz, hogy az óvodában ne így viselkedjenek.

Most jelenleg az van, hogy az óvodában kezelhetőek, otthon viszont ugyanúgy viselkednek.

A jutalmazás-büntetés eszköz nem ördögtől való.

Én azt értem, hogy "kínos" az emberek előtt, hogy a gyermek feszíti magát a babakocsiban. De ha beletetted, maradjon is ott! Főleg, ha hisztizik. Miért hisztizik? Mert eléri vele a célját. Ez egy eszköz számára, amivel irányíthat.

Le kell szögezni a szabályokat, és keményen tartanod kell magad hozzá! Ha azt mondod, elveszed a játékát, ha nem fog jól viselkedni, akkor is vedd el, ha hisztizik, és ne add neki vissza. A visszaadása lehet jutalom. Mondd is el neki: Ha legközelebb jól fogsz viselkedni, visszaadom. De ha nem fogadsz szót, elveszem a másik kisautót is.

Ehhez tartsd magad!

Az oviban belelátok ebbe. Hogy a szülő leszögez valamit, jön a hiszti, és a gyermek megkapja, amit akar. Nagy szatyor édesség, mikor reggel úgy köszönt el, hogy ha jó leszel, megkapod. És akkor is megkapja, ha cirkuszol délután hazamenetelkor.

Meg rászól a szülő, hogy szálljon le a motorról, jön a hiszti... Na, jól van, ülj vissza! (Érzed a hasonlóságot a babakocsival, ugye?)

Fél éven keresztül küszködtünk a gyermekkel, párszor majdnem el is fogyott az eddig végtelennek hitt türelmem. Olyan is volt, hogy ki kellett mennem levegőzni, mert nagyon nehéz átnevelni egy gyermeket úgy, hogy közben azt is el szeretnéd érni, hogy szeressen téged.

Jelentem, imád engem, és időközben olyan aranyos lett a gyermek, hogy el sem hiszem. Látazik a kontraszt. Hogy év elején ment a vergődés altatásnál a részéről, többször volt, hogy meg is ütött engem. Most meg a kis rafinált kéri a jutalom ölelését, ha szépen átöltözött magától. :)

Azt kívánom neked, hogy hasonló sikerélményed legyen a gyermekeddel.

És még egy tanács: Ha mentek valahová, előre szögezd le a szabályokat és következményeket. Mondd neki, hogy ha nem fog viselkedni, végig babakocsiban lesz. Ha jól viselkedik, akkor (de csak is akkor) választhat magának valamit. Ha nem viselkedik jól, akkor se vedd ki a babakocsiból, ha "le ég a bőr a pofádról" a viselkedése miatt, és semmit ne vegyél neki!

Otthon aztán el lehet neki mondani még egyszer, hogy mi volt az oka annak, hogy nem kapta meg, amit akart, és hogy mi lett volna, ha jól viselkedik (meg kapta volna azt az édességet, amit kért.)

Nyilván ezt a te gyermekedre szabva, mert én nem ismerem őt, mit szeret. :)

Pár hónapig nagyon nehéz lesz, de ki kell tartanod, mert ezt ti rontottátok el sajnos.

Attól nem kell tartanod, hogy nem fog szeretni. Akkor sem, ha ezt mondja. A gyermekek nagy manipulátorok ám. :D Ha a hiszti nem hat, megzsarollak érzelmileg.

Ne törj meg, mert akkor nyeregben lesz. Néhány hónap, és mintha kicserélték volna.

Ajánlom egyébként a Szuperdada műsort. Nagyon, nagyon tanulságos, sokat lehet tanulni belőle.

A 2 es fél évesem nem hajlandó vízbe menni a strandon. Hát akkor nem, es akkor mi van. Szaladgál, nézeget mindenfélét. Míg egyikünk fürdik, a másikunk negy vele.

Én is csatlakozom azokhoz, akik szerint egyszerűen túl sokat vársz tőle es agyonfegyelmezed, ezért frusztrált és csak egyre rosszabb. Egy parkban ne futkározzon a 2 éves?? De miért ne?? Ez se igaz, hogy a többi gyerek mindig szépen jön a szülei mellett. Amikor sikerül, akkor igen. Meg hát ők nincsenek folyton fegyelmezve, úgyhogy többször nyugodtak, mint a tied.

Boltban ültesd be a bevásárlókocsiba.

Utolsó vagyok. Az kimaradt, hogy sokszor egyébként egy beszélgetés, ölelés sokat tud segíteni.

Kérdezd meg tőle, hogy mi a baj. Vagy néha elég egy kérdés: Segítene egy ölelés?

Amit írtam, azokra az esetekre vonatkozik, amit ezzel nem lehet megoldani.

Lehet, hogy csak simán fél a víztől. Ebben az esetben, semmiképpen sem erőltetném.

A lényeg, hogy érezze, nem a hisztivel éri el, amit szeretne. Hanem azzal, hogy beszél az érzéseiről. Szépen meg kér téged valamire, és megpróbáltok rá megoldást találni.

Sajnos az enyém egy olyan eset volt, ahol ez sokszor nem hatott. Mert otthon irányított, itt is ő akart - ez volt az oka.

Ha van más ok, és van rá más megoldás, és el is mondja, akkor nyilván nem rögtön az először leírt módszert alkalmazd. :)

17-es, értem, mit írsz, de szerintem féloldalas a dolog.

Mert a másik fele a dolognak meg az, hogy fölösleges tilalmakkal ne bástyázzuk körbe. Pláne, hogy ő 2 éves, tehát még az óvoda kezdésétől is messze van. Te jóval nagyobb gyerekekkel foglalkozol.

A fölösleges tilalmak kerülése pedig ott kezdődik, hogy ha nem akarja fogni a kezemet, akkor minél többet legyünk olyan helyen, ahol tényleg nem kell, és ott szabadon szaladgálhasson. Hogy csak akkor megyek vele együtt boltba, ha másképp nem lehet megoldani. Hogy nem megyek vele étterembe.

Egy 2 évesnek nagyon korlátozott az alkalmazkodóképessége ezekhez a helyzetekhez. Ha folyton "viselkednie" kell, akkor rendszeresen ki fog borulni és cirkuszt csinál. Ha emiatt még büntetést is kap, akkor csak a dac fokozódik benne. Szerencsétlen gyerek azért lenne büntetve, mert a vele támasztott elvárások irreálisak és nem tud megfelelni nekik. Ez nagyon nem lenne jó!