Hogyan szoktassam vissza a gyereket arra, hogy csókolommal köszönjön?

10-es: csak félig van igazad, eredetileg tényleg "kezét csókolom" volt a köszönés, de nem csak nöknek köszöntek így - a férfiak nöknek igen - , de emellett a gyerekek a szülöknek, vagy felnött rokonoknak is.

A csókolom viszont tényleg egy lebutított változat - elég, ha valaki elképzeli a kezét csókolom meg a csókolom közötti különbséget a valóságban végrehajtva! - , emellett kifejezetten hülye, értelmetlen manapság.

Minden valamennyire is normális ember a napszakoknak megfelelö köszönést használja, illetve ha közeli kapcsolat, akkor a megszokottt szia, hello, stb-t

Ha "Csókolom"-al köszön a megkeseredett férgek megmondják neki, hogy "Anyádat csókold!"

Ha meg "Jó napot"-al, akkor meg azt kapja meg, hogy "Fáj a szád, hogy kimond, hogy Kívánok?".

Mindkettő nagyon jót tesz az önbizalomnak, meg úgy összességében a gyereknek...

Szóval egyik se rosszabb a másiknál.

A példák valósak, mindkettőt megkaptam gyerekként, mondjuk az utóbbit többször.

(Ez amúgy egy jó példa arra is, hogy ne ítélj el senkit, mert azért nem mondtam oda sose a "kívánok"-ot, mert a dadogásom miatt az "ív"-nál mindig megakadtam. Nehezen kiejthető volt. Így meg az egész nekem volt kellemetlen, szóval elhagytam az egész szavat.)

Gondolom ezért szeretek inkább városon élni.

Át ne szoktasd! Udvariasabb a gyerek, mint az anyja.

Én már 40+ vagyok, de tisztán emlékszem, hogy gyerekkoromban, amikor harmadikba mentem, közölték, hogy innentől nincs csókolomozás a tanítóknak. Jó reggelt kívánok/Jó napot kívánok/Viszontlátásra.

Ma már az is csoda, ha a gyerek iskolára eljut odáig, hogy nem tegezünk mindenkit. De ha már eljutott és ilyen értelmes, legalább ne rontsuk el.