4 éves gyerekem a legváratlanabb helyzetben az ujjával a másik szemébe bök. Főleg rokonoknál forul elő, mama, anya apa. Hiába mondom neki, hogy ez rossz, fáj a másiknak. Hogy tudnám erről leszoktatni?

Bármi azonnali bünti, ami eléggé fáj a gyereknek, na nem szó szerint fizikálisan. Menj a szobádba (ha épp nem akar ott lenni), ülj le 10 percre (ha épp szaladozna), ne gyere a közelembe (ha a te karodban akar lenni), elveszed pár percre a mindenhová hurcolt játék dinoszauruszát... Ha nagyon nem érti, akkor én még azt is megkockáztatnám, hogy rácsapjak a kezére, persze nem nevelési célzattal, hanem veszélyelhárításként. (Mert az ugye elég veszélyes, ha valaki szemét kiböki.)

De fontos, hogy azonnali legyen a reakció, tehát az nem ér semmit, hogy akkor mondod neki, hogy mivel megint ezt csináltad, ezért délután nem megyünk a játszótérre.

Három éves kortól értik a gyerekek a magyarázatot. Ha nem kap magyarázatot, csak esélyt adunk a zúrzavarra és dacra. A két éves kor más, de 3 éves kortól értik is a magyarázatot, és segíti őket terelni.

Szakemberként így járok el, sorrendben, általában (néha a helyzettől függően kisebb eltérés is lehetséges):

Azonnal elrántod a kezét, szigorúan, tömören, de nem ráijesztve mondod: "nem szabad!", majd röviden megbeszélni érdemes vele, az ő nyelvezetén.

A megbeszéléssel én úgy járok el, hogy általában előbb felmérem, aktuálisan mit tud a helyzetről az adott gyermek, tehát: "mond csak, szerinted miért nem szabad a kezeddel mások szemeihez nyúlni, sem a saját szemedhez?". A válaszából több mindent le lehet szűrni annak kapcsán, hol tart a gondolkodásmódja.

Utána elmondom számára, ehhez képest én mivel magyarázom azt, hogy nem szabad a kezével senki szeméhez érni, a sajátjához se.

Fontos az is, hogy konkrétan, pontosan fogalmazzunk (ujj, szem, odanyúlás). Ebből érti a magyarázatot.