A nevelés nem változtat azon, ha a gyerek rossz személyiségű?
Egy anyukának olvastam egy válaszát, ahol azt írta, hogy a gyereke teljesen az ellentéte, egyetlen tulajdonságban sem egyeznek, és állandóan hazudozik nek, de ő azt állítja, nevelte, de ezen a nevelés nem segít..stb.
Mi a véleményetek?
Számít a nevelés, de van egy alap személyisége minden gyereknek.
Sajnos vannak esetek ahol elégé ütközik a szülővel.
Amíg óvónéniként dolgoztam, láttam pár "érdekes" személyiséget és nem éreztem mindig azt, hogy a szülő nevelési ekvein múlott.
Szerintem olyan 20% alkati tényező(stressztűrés, érzékenység), 40% személyiség, 20% környezeti hatás(bölcsi, ovi, milyen tapasztalatai vannak játszón, oviban, bölcsiben, rokonoknál, bevásárláskor stb.) 20% nevelés(tudatos kontrollálása az előző háromnak). Szinte lényegtelen, ezért vannak ordibálós züllött romáknak szépen viselkedő gyerekeik bölcsiben/oviban. Egyszerűen a környezeti hatás kiegyensúlyozza az otthonról hozott "etikettet", és szoktak remek személyiséggel, jegyekkel "születni", miközben az anyját apját messzire kerülnéd, mert totál bolond, erőszakos.
Bölcsisek tudják a legjobban, aki nem azt nézi, hogy ki használ szalvétát, hanem ki hogyan hallgat a "tanításra", vannak teljesen könnyen kezelhető, irányítható, csendes roma gyerekek is vállalhatatlan szülőkkel.
4.
Ez valóban igaz :)
Egy gyerek sem születik rossznak.
A szülők nevelik őket félre, illetve később a társasag ami még befolyásolja
Nem azt írta, hogy rossz vagy gonosz.
Makacs, erőszakosabb, önérvényesítő, társaságigény, emberek való viszony, hevesség, udvariasság, gondolkodásmód, igények/elvárások másik felé, érzékenység/empátia, felfogóképesség, alapossàg/felületesség meg ilyenek stb. Van egy csomó nehéz természetű ember, aki hevesebb többet gondol magára, kevésbé érdeklik mások csak magának jó legyen, aki könnyen felhúzza magát stb.. na ők nem rossz nevelèstől ilyenek, a nevelés az illem és társadalmi szabályok ismerete és “jóra való törekvés serkentése”, de a környezet és a hozott dolgok, meg a genetikai hiányosságok jobban alakítják a személyiséget, mint a szülő prédikálása/példája. Amikor a gyerek tudja hogy kellene reagálni de nem úgy reagál, mert mást gondol, nem érzi helyesnek amit a szülei, vagy csak nem képes rá, vagy a környezetében alkalmazott megoldást csinálja..
Én a mai napig nem tudtam megértetni a gyerekemmel, ha neki rosszat okoznak ne álljon bosszút pl, de ő úgy érzi megérdemli a másik, ha neki rosszat okoztak szenvedjen a másik is, néha akkor is, ha véletlen volt, mert neki kára származott belőle.. Már 10 éve próbálom, pedig sosem csaptam meg, ha ő csapott meg vagy nem zúztam semmijét ha ő tette tönkre valamim.
Ha fejen állva pörgök sem tudom rávenni másik látásmódra.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!