Hogyan kezelitek a dackorszakot a kicsinél?

Így, hogy ezt hallgatom hónapok óta, minden túlzás nélkül 24ből lb 8 óra hisztivel, így baromi nehezen. Emellett éjjel szamtalan keléssel, virrasztással.

Minden estére kikészülök tőle. Én csak túlélek.

Kamaszak tesóim. De közel nincs olyan nehéz velük, mint a dackorszakos lányommal.

Könnyű természetű lányom van, vannak nehéz pillanatok, de nem durva egyáltalán. Vele egy élmény ez az időszak (is).

Remélem a kishúga is ilyen lesz, ő még csak 5 hónapos, nem sok vizet zavar :D Amúgy meglepő, hogy a nagyobbik dackorszaka közepébe született bele (3 lesz nemsokára a nagyobb), és mégsem lett ettől nehezebb a dacolás.

Szóval ez lutri. Én így már félek a kamaszkortól, mert a hallottak alapján _valamikor_ nehéz lesz a gyerekkel, ha nem most, akkor később.

Mert a kamasz tesóid problémája nem a tiéd, a lányod hisztijét viszont te éled túl. Na de nem ez a kérdés...

Dackorszak: türelem, következetesség, humor

Nekem ez a 3 általában beválik. Próbálom humorral elterelni a figyelmét, persze ha nagyon bekotor akkor kell a sok türelem, hogy ki tudjam várni, míg lemegy róla a hiszti. Következetesség pedig azért,mert ha engedek neki egyszer akkor legközelebb is tudja hogy hisztivel célt ér.

Olvass utána mi is okozza a dackorszakot és könnyebb lesz kezelned. Nem azért csinálja higy téged bosszantson, hanem hatalmas belső feszültséggel küzd, amit nem tud másként kifejezni és neked kell megtanitani a módszert amivel kezelni tudja a dühét. Ha te agresszívan reagálsz, akkor az lesz neki termesztés megoldás. Szóval olvass utána mi okozza és máshogy fogsz hozzá állni.

Az első gyerekemnél durva volt, aztán jött a második. Hát nála igazán durva. Tehát abszolút nézőpont kérdése az egész. Amíg az ember nem lát könnyebb vagy nehezebb esetet, addig nehéz megítélni hogy miképp lehet ezt túlélni. Én azt hittem durva időszak volt az első, de a mostani tényleg kikészít.

Én úgy élem túl, hogy próbálok mindenre felkészülni. Azaz fejben semmi sincs kőbe vésve. Egy rolleres sétára induláskor tisztában vagyok vele hogy hiszti lesz és én viszem majd a rollert meg hasonlók, hogy kövek fognak záporozni mert majd egyszer ha megkérem menjünk le az útról mert jön a kocsi (faluban lakunk) és dobálózni fog, stb. Igyekszem kerülni az olyan helyzeteket amik tényleg nehezek: pl próbálok egyedül vásárolni este ha a férjem otthon van már, eszembe nem jut a hisztisemet magammal vinni. Trükkjeim nincsenek, mert hiába működött egyszer valami (különleges pohárból megitta a gyógyszert vagy hasonló) legközelebb úgysem fog működni. Egyszerűen nem szavad tervezni 😂

3!

De az én problémám... máskülönben nem írtam volna le.

Nem kell egyből beszólogatni, belekötni mindenbe...

1#

Én az újszülött kort viseltem eszméletlenül nehezen. Akkor mindenkitől megkaptam, hogy de jó nekem, örüljek, amíg ilyen pici, mert majd a dackorszak... Marha jól esett az amúgyis tropa lelkemnek.

Azóta anyává értem, belerázódtam, ráéreztem a dolgokra és azt kell hogy mondjam, eddig sokkal jobban élem meg a dacos időszakot, mint gondoltam. A hisztit azért tudom könnyen kezelni, mert nem hat meg. Egyszerűen nem jut el addig az ingerküszöbig, hogy felhúzzam magam rajta.

Ahogy más is írta, a következetesség és a humor nagy segítség. Nehéz ezt betartani, pláne amikor az ember társaságban van, vagy mondjuk a boltban és 40 szempárt érez a tarkóján egy hiszti közepén, de részemről a lényegen nem változtat. Még messze van, de amennyire féltem a dackorszaktól, most úgy félek én is a tini kortól, mert "na majd akkor megtudom"... Erről egyelőre nem tudok nyilatkozni.