Hogy kezelitek a brutalis(nyilvanos) hisztit ? (3 eves mult) Reszletek lent.

Szerintem a megelőzés a megoldás. A buszmegállós helyzetben valószínűleg túl fáradt volt már, ami ugyan rajtad nem segít, de talán ha legközelebb kicsit rövidebb ideig vagytok lent, akkor kevésbé lesz fáradt és kevésbé borul ki a semmin. A bevásárlóközpontban meg nagyon sok az inger egy kicsi gyereknek, igazából én felnőttként is telítődök és elfáradok, ingerült leszek egy Auchanban pl, szóval ott is az a megoldás, hogy vagy nem mentek (házhozszállítás pl), vagy ha mentek is, adsz neki valami kis feladatot, amire koncentrálhat - keresse meg a tejet, hozza a kezében az uborkát, mittudomén. Az ilyesmi segít "leszűkíteni" azt a sok ingert, és könnyebbé teszi az egész élményt feldolgozni neki.

Ja, meg minél több döntési lehetőséget adni neki, amiben tényleg van döntési joga. A szokásos, öltözködős, meseolvasós, ilyesmi szintű dolgokban. Akkor ha úgy érzi, hogy van kontrollja az élete felett valamilyen szinten, kevésbé kezeli nehezen azokat a szituációkat, amikor nincs.

A kiborulást magát meg gyerektől függően kezeld úgy, ahogy jónak látod. Az én lányom (szintén 3) ölelkezős típus, amikor éppen hisztizik, nála működik az odamegyek és megölelem és nyugodt hangon beszélek hozzá, hogy értem, amit érez, nekem is rossz néha, megnevezem a konkrét problémát és érzést (szomorú, fáradt, frusztrált, dühös, akármi), és ez elég hamar lenyugtatja, de nyilván ez nem működik mindenkinél, vannak gyerekek, akiknek ez pl csak olaj a tűzre. Szóval a lányod te ismered, te tudod, hogy a legjobb abban a pillanatban kezelni, de a túlélésre én tényleg azt a trükköt alkalmazom, hogy igyekszem inkább elkerülni a hisztiket :D Sosem éhes, ha fáradt, akkor nem megyünk sehová (már ha megoldható, persze), satöbbi.

Türelmesen kivártam, hogy befejezze. Volt, mikor egy órába telt. Az èn gyerekem ùgy visìtott, mint akit ölnek.

Próbàltam elkerülni az olyan helyzeteket, mikor túlpörög, elfàrad, megèhezik. De nem sikerült mindig.

Van amelyik gyereket meg lehet nyugtatni, ha àtöleled, kedvesen beszèlsz hozzà. Van amelyiket zavarja, csak olaj a tűzre.

Az enyém 4 éves (szintén autista). Nagyon tud alkotni. Engem már nem érdekel a környezet. Ha valaki jobban tudja, akkor jöhet segíteni.

Nálunk az ignorálás vált be, mert bármit is csináltam az csak olaj volt a tűzre. Megvárom amíg kb 3/4 részben lenyugszik, addig mellette vagyok/leguggolok hozzá és után kezdek el beszélni. Nála jó módszer még, ha valamivel levezetheti a feszültséget hiszti közben: ő ilyenkor széttépked egy papírzsepit, majd amikor megnyugszik, akkor összeszedi és ki dobja a kukába.

Most újított: azt üvöltözi, hogy "Anya engedj el, ez nagyon fáj, anya ne bánts!" miközben én csak állok mellette és hozzá se értek. Nem is csodálom, hogy a szomszéd anyuka mindig megvető pillanatások vet rám.

4-es vàlaszolò vagyok. Szerintem ilyenkor nem a hatàraikat feszegetik, hanem ami nekünk kis kellemetlensègnek tűnik, az nekik elviselhetetlen èrzès.

Kids are not giving us hard time, they are having hard time.

Pontosan lefordìtani nem tudom, de kb a gyeremeink nem problémát okozni akarnak, hanem problémájuk van.