Dackorszakos ütögetést, csapkodást, kalimpálást hogy kezelitek a gyakorlatban? Milyen eredményekkel?

Mivel nem _ütni_ akar ilyenkor igazából, tehát nem fájdalmat okozni, hanem a dühét vezeti le ilyen helytelen módon, visszaütés, az ütés miatti büntetés nem jön szóba. ha a dolog lényegét nézem, akkor ő dühös, frusztrált, stb. és még nem ismer más megoldást, mint ami ösztönből jön. Az is segíthet, ha te elvonulsz, mondhatod is neki, hogy amíg üt, kicsit el kell menned, de amint abbahagyja, visszajössz. Ebben a korban és ebben a lelkiállapotban nincs is nagyobb "büntetés", mint ha anya magára hagyja. De nem őt zárjuk be vagy ki, és anya sem zárkózik be sehová, csak annyira érdemes arrébb menni, hogy konkrétan megütni ne tudjon, de érezze, hogy ott maradtál a közelében, és segítesz, ha szüksége van rád, odaújhat, stb. A cél az lenne, hogy minél inkább szavakkal fejezze ki, amit érez, ebben kell neki segíteni, miután lecsillapodott, és lehet vele ismét beszélni.

Ez az elmélet.. a gyakrolatban nem mindig működik, már maga a félrevonulás sem, mert nem olyan a szitu.... nehéz.

Én a pillanat hevében elterelest alkalmazok.

Egyik, h közlöm vele ha mérges vagy is szeretni kell magad es mi is szeretünk mutasd meg hogy simogatod meg a hajad, vagy nézzük meg tükörben ilyen a mérges baba(itt a nevét mondom)es mutasd meg milyen a vidám baba stb

Másik hogy viccesen utánzom, es jo mokát csinálok belőle.

De amikor mérges vagyok abbol is tanul a gyerek igy olyanokat csinalok amit leutanozhat ill ha ő dühöng is mondom hogy ezt csináljuk ha irgumburgum van es összecsapom a kezem, vagy toporzekolok.

Vagy még amit szoktam a hirtelen rácsodálkozás(kizökkentés).hát magát most meg mi lelte? Hova lett a kis (itt nevét mondom)es ki van most itt nem ismerek rád.

Ami beválik igazán hogy letakarom egy textilpelussal.akkor hirtelen csend lesz, leveszi, én meg kukucs jatekor csinalok es nevetek mosolygok mindig pozitivat probalok reagalni.megint dühong megint textilpelus. Ha ujra eljatsza akkor magamat takarom le :D

Habár az én gyerekem inkább dobalozni szokott.soha nem várom meg hogy tehetetetlenségében idaig jusson.már korábban figyelek a jelzeseire.alt kiborulas már felgyűlt dolgok miatt törnek csak elő.

Egyszer borult ki amikor tévesen reagáltam össze vissza akkor csapkodta a földet majdnem fejjel borult a kisagyra nagy harc volt.

Az meg azert alakult igy, mert ugy kezdődött hogy szeles volt éjszaka és annyira aludt volna hogy a görcs bosszantotta. De annyira vergődött az ágyban hogy én nemhogy ütögettem volna a popsit hanem villany fel es kivettem az ágybol.erre hisztirohamot is kapott mutogatott az agyra de ha vissza akartam tenni akkor már az se volt jo.letettem mutattam neki mesét nyerten két pillanatnyi csendet de mégjobban kiborult.rugkapalt csapkodott átesett a porszivon stb..ezt megtetéztem azzal hogy közöltem hozok cseppeket mert ez már nem állapot.erre ő azt hitte ezzel akarom büntetni(valszeg mondhattam volna mosolyogva ahelyett hogy tényként közlöm mert igy félreérthette a hangsulyt)még jobban elkezdett orditani.

Beadtam egy pillanat alatt mire meglepődött hogy csak ennyi volt.

Betettem az ágyamba engem eltolt magátol végig nem tudtam nyugtatni.

Az ágyamban a paplanom lett a megoldas ahogy belefurta magát megnyugodott én meg ütögettem a popsit es kijött a puki.es elaludt

Szoval ha felreertjuk a gyereket az is okozhatja hogy mivel beszelni nem tud már azt se tudja hogy magyarázzon mire a vegen a ketsegbeesesből lesz a csapkodas.

Annak aki szobába zárja ezt nagyon ajánlom elolvasni!

[link]