Sok szülő miért nem érti meg, hogy a gyerek is emberből van ő is hiábázhat?

20, az úgy csak azért van, mert:

1;-nem látszik a bűntudat, nincs meg a helyes viselkedés. Lehet, hogy nem röhögsz, de nem kérsz bocsánatot, nem mondod, hogy véletlen volt, és nem kezded el feltörölni a kiömlött vizet, vagy nem veszed fel a levert szemüveget, vagy nem kérdezed meg, hogy jól van-e, akit véletlen megütöttél.

2;- a szülő dühös és rajtad vezeti le, mert te hibáztál. Őszintén nekem is az agyamra megy, ha 10 éve 1000000x elmondtam, hogy ne az asztal szélére tegyen valamit, és még mindig oda rakja.. egyszer próbáld ki, máris együtt tudsz érezni a dühös emberrel. Én viszont meg tudom állni, hogyha helyesen jár el, ne szapuljam, viszont tök nehéz.. az indulat ugyanúgy ottvan mindenkiben, aki 1000000x mondta el, és még mindig nem hallgat rá az, akinek a nevelése az ő feladata. Komolyan, nem érted meg, amíg nem próbálod meg. Leginkább a kutyaneveléshez hasonlít, csak a kutyák gyorsabban felfogják és ott kevésbé stresszes, ha nem megy. Ott csak kutyát nevelsz, itt meg embert. IRTÓ STRESSZES. Nehéz és koncentrációt igényel, hogy ne szapuld, akire dühös vagy. Az első 3-4 évben még nekem is jól ment, ahogy nő, úgy frusztrál egyre jobban, de úgy csökken is a frusztráló dolgok száma, már alig csinál valamit rosszul, legtöbbször nincs okom panaszra.

Magunknál nem kell, de másénál igen. Pl ha nagyi poharát töröm össze felnőttként, ugyanúgy rosszul érzem magam, és ezt a rossz érzést ENYHÍTI a bocsánatkérés!--rossz érzés nélkül nincs miért bocsánatot kérned-- és enyhíti az is, hogy helyrehozod a dolgot. Ezzel lehet túllépni ilyeneken, a bűntudat egészséges. Nem ugyanazt érzed nyilván, hogyha elütsz valakit és meghal, mintha levered a nagyi poharát és összetörik, de mindkettő ugyanaz az érzés, különböző erősségben. Ha kicsit gondolkodsz és nincs rossz érzésed, akkor mire fel kellene érte bocsánatot kérned? Miért kellene a másik megbocsátása, ha nincs mit megbocsátani? De azt azért nektek is érzékelnetek kell, hogy bocsánatot csak olyan miatt kérünk, amit meg kellene bocsátania a másiknak, ami miatt rosszul érezzünk magunkat.

Tehát ti sem csak úgy leveritek a nagyi poharát és mész tovább, hogy véletlen volt, megesik, hanem sajnálod a dolgot és igyekszel helyrehozni. Ha ezeket megtetted, akkor mindent megtettél és a rossz érzés, amiért bocsánatot kérnél megszűnik. Jön és megy, nem egy állandó dolog, azért mert 3 percig bűntudatod van, 3 perccel később, mikor helyrehoztad a dolgot, elnézést kértél érte, el fog múlni, ez így egészséges. A hiánya nem egészséges, de ha nem is nevezed nevén, tudod, hogy ez van, mert úgy érzed bocsánatot kell kérned érte!

Ha magam dolgát teszem tönkre, akkor csak azt mondom hogy a francba, és hozom helyre. De más dolgával egész más.

Szerintem ugyanazt mondjuk, csak nem meritek megnevezni, amit éreztek, ami miatt bocsánatot kértek a másiktól, leginkább az a válaszoló, aki próbálja a szüleire kenni a dolgot. Mindenki rosszul érzi magát ha véletlen kárt tesz más dolgaiban, testében, vagy lelkében, ezért kérünk bocsánatot, és ezért hozzuk helyre a dolgokat. És amint ezeket megtettük, a hibánk miatti rossz érzésnek nyoma vész, mert mindent megtettünk, amit kell. Ennek kellene a gyerekben is lejátszódnia, de gyakran még a rossz érzésig sem jut el, mert poénosnak gondolja.

Amúgy már 2 évesek törlik a vizet bölcsiben, ha kiömlik, ha valakit megcsapnak megsimizik a fejét utána, ha valamit leejtenek szülők is hozatják velük vissza tanulva, hogy a tetteinek következményeik vannak. A direkt és a véletlen tetteknek is. Hat évesen kezdik a sulit(6,5), már képesek radírozni, hogy helyrehozzák a hibát, gondolod, hogy nem törlik fel, de legalábbis nem képesek jelezni, hogy segítséget igényelnek valami megoldásában?:D

Amúgy ja, nagyobbaktól többet lehet várni, de ez nem azt jelenti, hogy előtte meg semmit. Az enyém későnérő típus, a kortársai lekörözik felelősségtudatban.