A férjem rászól a gyerekekre, amikor lerövidítenek egy szót. Nem túlzás ez?

Nem mindegy, milyen stílusban szól rájuk.

Szerintem lenevelni erről nem szükséges őket - arról igen, hogy ha másutt is így használják, de ennyi esze van egy gyereknek. Azt is pikk-pakk megtanulják, hogy az a viselkedés, ami otthon megengedett, a nagyinál nem.

Ettől még lehet, hogy idegesíti. Engem is idegesítene, főleg, ha a szóban forgó gyerek már elmúlt 3 éves. El lehet mondani szépen, udvariasan, asszertíven, hogy zavar, meg kiabálva, esetleg megalázóan, bűntudatot keltve stb.

Nekem fura hogy emiatt feszeng valaki. A palacsintát pl én is palinak hívom, a mandarint meg mandrónak. És nem vagyok idióta, 2 humán diplomám van, sokat is olvasok. A tüki meg a tojci mondjuk tényleg affektálósan hangzik, de igazából azon múlik hogyan mondják. Mondjuk jut eszembe, a tojást meg szoktam tojglinak hívni, azt hiszem az Orson képregényben volt ez a magyar neve a tojás karakternek.

A férjed dolga amúgy, ha őt zavarja és normálisan képes ezt kommunikálni a gyerekek felé, akkor joga van rájuk szólni. De szerintem ha nem selypegve, affeltálva beszélnek alapvetően, csak vannak ilyen saját szavajárásaik, az nem rossz dolog.

Egyrészt. Ahogy már előttem is leírták, a nyelv folyamatosan változik, ami főleg a szavak szintjén figyelhető meg nagyon jól. Mindig, minden korban alakultak ki új szavak, kifejezések, amiket a kreatív nyelvhasználók hoztak létre, többek között úgy, hogy elkezdtek már meglévő szavakat becézni. Néhány ezek közül beépült a nyelvbe és a mai napig fennmaradtak (például ma már szerintem senkinek semmi baja nincs azzal a mondattal, hogy "ma ovi után nem megyünk moziba, de leülhetünk tévézni egy adag fagyival"). Tudom, hogy az alsós magyartanárok minden korban szerették a végletekig leegyszerűsíteni ezt a kérdést, és beleverni minden kis csemete fejébe azt, hogy szlenget használni ROSSZ és a HELYES magyar nyelvbe nem fér bele... De az igazság az, hogy valójában az "édesanyám, szeretem a tejet" meg az "anyuci, szeretem a tejcit" nyelvészeti szempontból pontosan ugyanolyan helyes, magyar mondatok. Nyilván más közegben használod a kettőt, de a saját otthona azért hadd legyen már az embernek az a hely, ahol nyugodtan játszhat egy picit a nyelvvel.

Nyilván a férjedet (meg az itt hozzászólókat) zavarhatja a dolog, engem is zavar, de ettől még helyre kéne tenni, hogy ez nem azért van, mert a gyerek nem tudja helyesen használni szegény magyar nyelvet (pláne mert pont hogy elég kreatívan bánik a nyelvvel), inkább azért, mert... Na. Mindenkinek vannak ilyen fura berögződései, hogy a falat tudjuk kaparni teljesen ártatlan dolgoktól.

A baj az, amikor ezt felnőtt emberek nem tudják ezeket a bekattanásokat a helyükön kezelni, és úgy viselkednek, mintha ezek nem az ő egyéni szociális problémáik lennének, hanem általános igazságok (pl. itt is, hogy az, ahogy más anyanyelvi beszélők használják a magyar nyelvet, az nem jó, mert nekem, Kovács Bélának nem tetszik, és kész), másrészt pedig amikor nem tudják elfogadni, hogy ezeken a tikkeken nekik kell dolgozniuk.

Az, hogy az apuka egyszer-kétszer megemlíti a gyerekeknek, hogy ő nem szereti, ha így becézik a szavakat, az teljesen rendben van. Ilyenkor nyilván a gyereknek is arra kell törekednie, hogy amikor közvetlenül az apukával beszél, akkor ne használja a becézett formákat. Ennek ellenére nem lehet elvárni, hogy valaki az egész nyelvhasználatát megváltoztassa, csak azért, mert neked ilyesmiken húzza fel magát a kis buksid.

Tényleg, nekem is vannak olyan apró kis hülyeségek, amiket más észre sem vesz, én meg a falra mászom tőlük. Ennek ellenére felnőtt ember vagyok, pontosan tudom, hogy ezeket a helyükön kell kezelni, néha lehet, hogy szólok, de az esetek többségében szimplán... Elengedem. És ha nem megy, akkor meg magamon dolgozok, mert velem van a baj. Ezek tényleg olyan dolgok, amiket az embernek felnőtt (pláne gyerekvállalósan felnőtt) korára el kell engednie.