Miért erőltetik azt, ami nincs úgy?

Aki nem létező problémán pörög, az hisztizik. És te épp ezt csinálod. Vagy be tudod linkelni azokat a cikkeket, amiket a tudományos szaklapokban olvastál a témáról? Érdekelnének.

Arra viszont még mindig nem válaszoltál, hány ilyen esetről tudsz a környezetedben, amik ennyire megijesztettek. Bár a választ sejtem.

Szerintem nem provokál.

Nem feltétlen transzneműség, de korai jele lehet a szexuális identitásnak.

Ez valahogy úgy van, hogy nem minden gyerek lesz beszédfogyatékos, aki nem beszél időben megfelelően, de minden beszédfogyatékosnál van beszédkésés/probléma, nem beszélnek a megfelelő időben a megfelelő módon.

Tök normális, hogy most, hogy ez a másság is előtérbe került, felfigyelnek rá. Aki transznemű, már kicsiként sem tud azonosulni a nemi sztereotípiákkal(szerepekkel), így aki ilyenen aggódik, mindenkin, aki nem tud azonosulni ezzel, erre IS gondol.

Én pl be vagyok ijedve, hogy a gyerekem leszbikus, mert nem csak a nemének megfelelő játékokat szereti, hanem inkább fiús, inkább fiú barátai vannak és folyton ölel puszilgat és simogat lányokat és olyan furcsa az egész. De csak nekem, meg néha a másik gyereknek, a többi felnőtt totál vak erre. Egyedül nevelem, még ezen is be vagyok ijedve, és nagyon kis bújós. De persze senkinek nem beszélek erről, meg csak ilyen félsz van bennem, néha meggyőzöm magam, hogy totál hülyeség, főleg mivel ezek mellé fiú szerelmei vannak, de velük nem "intim" a viszonya, mint a lányokkal, hanem csak kézfogás meg pirulás. Persze akkor is szeretném, ha leszbikus lenne, de ha választani lehet inkább ne legyen, lesz elég baja enélkül is, na meg saját hibának tudnám be, mint rossz "környezeti hatás", mivel az én barátnőim fiú gyerekeivel játszik leginkább, és nem olyan lányos, és hát apakép teljesen zéró, leginkább nők társaságában van mindig.. ha biszex lesz, tuti emiatt. Transzneműből olyan rendkívül kevés van és minket nem érint, mivel már kiskora óta lányként azonosítja magát, hogy attól nem tartok, de a szexuális érdeklődését tinikorig csak sejteni lehet, az aggodó, törődő emberek pedig sokszor tartanak a rosszabb kimenetelektől. Nem hiszem, hogy homofób lennék attól, hogy nem szeretném, hogy leszbikus legyen, azt se szeretném, hogy dohányozzon, vagy művész legyen, vagy hogy kövér legyen, esetleg hogy kirívóan nézzen ki, de nyilván akkor is fogom szeretni, ha kövér leszbikus festő lesz, aki napról napra él, ki van varrva, dekoltált haspólói vannak, kopasz és dohányzik.. csakhát az ember a saját értékrendjét próbálja átadni a gyereknek, és a sajátjához közel álló életet képzel el neki minden téren(amennyiben elégedett az életével).

Na szóval ezért szólnak mások is, nem olyan életet képzeltek el a gyereküknek, aggódnak érte, főleg mivel transznak lenni még 50x nehezebb és kegyetlenebb, mint homoszexuálisnak. Aggódnak és a szerintük legrosszabb végkifejletet vizionálják, mint mikor a gyerek szalad és rászólnak, hogy "ne szaladj, mert elesel".