Mit lehet csinálni egy olyan gyerekkel, akit semmi nem érdekel, nem nyitott szinte semmire?
Nem szeret az udvaron lenni, játszótérre menni, biciklizni, focizni.. stb, nem érdekes számára pl. az állatkert sem, nem lehet vele elmenni csak úgy sétálni.
Alig lehet kicsalni, nem érdekli mondjuk fagyizás, vagy strand (nyilván nyáron).
Nem nyitott programokra sem, pl. mozi, fürdő, játszóház stb…
Mostanában már az utazással is problémái vannak, ha “messzire” kell menni, akkor nem akar…
Bent sem lehet vele pl. társasozni, kártyázni, rajzolni vagy hasonló. Könyvek nem érdeklik egyáltalán.
Legózni azt szeret, építeni és autókkal játszani, de megunja.
Amúgy, mindig mondja, hogy játszunk, igényli a társaságot és nagyon szeretetéhes is.
Mesét nézni nem szokott, xbox és társai nincsenek. Telefonon néha játszik, de csak utazás közben.
Hogyan lehet ezen változtatni? Motiválni, kedvet csinálni?
Elég fárasztó sajnos, örökös erőfeszítés a semmiért.
Amúgy egyáltalán nem hisztis gyerek, tök értelmes, alkalmazkodik is, csendes és jóformán tűr…
Lehet. Mi turelmesek vagyunk, mas nem biztos, hogy ennyire. Sokan lehuztak, hogy bena, lassu, ami nem igaz, lehet ide vezetett.
Kisebb koraban benne volt tobb mindenbe, de ahogy no, egyre “rosszabb”.
válasza:"Sokan lehuztak, hogy bena, lassu"
Mármint az óvodában? Mert akkor megvan a magyarázat arra is, hogy miért utálta.
Szerintem elég kevés dicséretet kaphatott korábban. Az, hogy az iskolában dicsérik, szárnyakat adott neki, ezért jelentkezik sokat.
Azt gondolom, jó hatással van rá az iskola (legalábbis az óvodához képest).
Eléggé introvertált, kevés önbizalma lehet, csak a saját kis csigaházában érzi magát biztonságban. Ettől még egy nagyon értékes és szerethető gyerek, és ezt éreztetni is kell vele.
Ebből a csigaházból erőszakkal kirángatni a lehető legrosszabb ötlet. Arra kell törekedni, hogy több önbizalma legyen és magától akarjon kijönni.
Vagyis semmiképpen se erőltesd olyanra, amit kifejezetten ellenez. A fene megette azt az állatkerti (vagy más) programot, amire kényszerből megy a gyerek. Aztán rossz esetben még hallgatja azt is, hogy "pedig én még ezt is megteszem érted, de te nem vagy képes értékelni".
Ugye te az anya vagy, a gyerek apja is veletek él, egyedüli gyerek és fiú?
Apjával milyen a viszonya? Apja elfogadja ilyennek? Vele szoktak közösen játszani vagy beszélgetni? Vele sem szeret sehova elmenni?
Másik kérdés: kirándulni szoktatok menni együtt? Vagy azt sem akarja a gyereketek?
válasza:Valószínűleg erősen introvertált, ahogyan az utolsó írta, szemlélődő típus. Kicsit emlékeztet önmagamra, bár én imádtam odakint lenni, ha lehetett volna, csak enni meg aludni mentem volna haza. Nagyon élénk volt a fantáziám, komplett alternatív valóságot, saját világot alakítottam ki magamnak, és a többi ember, meg a mindenféle program bármennyire is csúnyán hangzik, csak zavaró tényező volt, mert kizökkentett. Ez nagyon sokáig, bőven kamasz koromig így is maradt.
Nehéz jó tanácsot adni. Egyrészt persze nem szabad erőszakoskodni, másrészt később könnyen célpont válhat belőle az iskolában, máshol is, ami komoly, egész életre kiható lelki sebeket eredményezhet. Másrészt furcsa érzés is volt nekem is, mert főleg később egyszerre vágytam is baráti társaságra, és egyszerre végtelenül taszított is a dolog (kicsit a mai napig így vagyok vele). Esetleg ha ennyire szereti a matekot és a logikát, meglehetne próbálni a sakkot, elég idős hozzá. Az aztán csendes, elmélkedős játék, és ha bejön, mégiscsak társaságot is talál, az pedig mai szemmel nézve nagyon fontos lenne neki. Ezen kívül, 7 évesen kicsit kemény dió, de később nem lennék meglepődve, ha az idősebb korosztállyal jobban kijönne (mármint nem 1-2 év, hanem inkább 8-10 év különbségre gondolok). Nálam is akkor indult meg némi változás, amikor hobbiból kifolyólag belekerültem egy olyan társaságba, ahol a többség nálam jóval idősebb volt.
Arra nagyon figyeljetek, hogy ha lehet, ne éreztessétek vele, hogy ő más, főleg nem negatív értelemben. Nálam ezt a látszólagos érdektelenséget totál félreértette a család nagy része, szegény anyámat csesztették állandóan, hogy én nem szeretek semmit és senkit, és hogy nevelhetett ilyen érzéketlen, hálátlan, mindent-lesz@rok gyereket. Anyám meg ha már nem bírta a csesztetést, rámzúdította a rokonok kritikáját. Ez eleinte erős szégyenérzetet eredményezett nálam, ami idővel átment félelembe, hogy nem vagyok normális. Ez totálisan lerombolta az énképemet, és komoly kihatással lett a korai felnőttkoromra, mostanában kezdek csak felállni ebből…
Köszönöm a tippeket.
Igen, sajnos az oviban volt több negatív, elég érzékeny a lelke, velünk biztonságban van, ezt tudja.
De ilyen mértékű “traumát” nem okozhatott, szerintem. Azért nem szeretett menni, mert unta az ovit. Nagyon meg volt, hogy mit kell csinálni.
Párom előző kapcsolatából van testvére ( 7 évvel idősebb a lány ), de nem igazán tartunk kapcsolatot, mert nem M.o-n élnek.
A párommal jó a kapcsolatuk persze, játszanak együtt, mindig várja haza, ő sokszor este ér haza, de megvárja. Menni nem szeret vele sem. Kisebb korában sokat vitte nélkülem is, szerették az apa-fia programokat.
válasza:Hát ez az, felkel, kicsit észhez tér, játszani hív, aztán semmit.
Próbálunk kitalálni valamit, de nem akar soha semmit.
Nézi, amit mi csinálunk, ha olyan akkor segít, ennyi.
válasza:Es te ebben nem erzed magad hibasnak, kerdezo ??
Itt pl. a hetvegere gondolok.
Miert nem szervezel programot ? Nehogy mar ofelsege 7 eves eldontse, hogy o ket napig bent fog ulni es nezni fogja a falat.
A gyereknek rendszer kell. Nem is ertelek, komolyan !
7 evesem van nekem is. Hetvege.
Kelunk szombaton, reggeli , majd uszas. Nem erdekel, ha akar, ha nem, uszni tudni kell, pont. Nem kell versenyuszonak lenni, de az alap uszast tudni kell.
Utana beugrunk a varosba ha mar ugyis ott vagyunk, eszunk valahol veszunk valamit ha kell.
Stb stb.
Ti valamit nagyon nem jol csinaltok.
Hacsak nem szellemi fogyatekos a gyerek vagy SNI-s, akkor ez nem normalis viselkedes, akkor viszont ki kellene vizsgaltatni, mert a serult gyerekkel megint mashogy kell banni.
válasza:"Nézi, amit mi csinálunk, ha olyan akkor segít, ennyi."
Vagyis érdekli a felnőttek dolga és szívesen részt vesz benne, segít nektek. Minden rendben van ezzel a gyerekkel.
Kedves 27. válaszoló.
Vannak programjaink természetesen, mint írtam, nem a gyerek diktál! Kicsit félreértetted a dolgokat.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!