Anyuka aki rá se hederit a gyerekére. Mit tehetünk ilyen szituációban?

Köszönöm a válaszokat. Természetesen nem ismerem és nem latok bele az életükbe, és ezt nem is felteteleztem. Én csak egy rövid jelenetet láttam, ami rosszul esett volna ha velem és az anyukámmal történik, felnőtt fejjel is.

Pár dologra reflektalnek:

Nem szóltam/tettem semmit. Pár ember úgy válaszolt mintha nekiálltam volna jelenetet rendezni.

Egyetértek abban, hogy a gyereket nem kell mindig szórakoztatni, és tanulja meg lefoglalni magát. De ez szerintem otthon elvárható, ahol eszközei vannak hozzá, hisz egy felnőtt is egy rendelőben max olvas/telefonozik stb.

Nem az volt a problémám, hogy telefont nyomkodott, ide szabadon beilleszthető lett volna bármi más.

Ha ebbe a szituációban két felnőtt lett volna, az egyiknek viszont nem lett volna telefon a kezében, és beszélgetni próbált volna a másikkal aki rá se néz, máris mashogy érződne a szituáció, mert ott két "egyenrangú" emberről van szó.

Értem, hogy lehet hogy éppen dolgozott. De akkor lehetett volna azt mondani, hogy várj egy picit, anya elküld egy emailt/ xyt csinál. Pár szó nem olyan nagy fáradság.

Ami elszomorított, hogy a gyerek állt és varta, hogy az anyja ránézzen. Percekig elfoglalta magát, és utána kérte hogy nézzen rá, nem egyfolytában. Egy pillantás szerintem belefér ilyen helyzetben.