Anyuka aki rá se hederit a gyerekére. Mit tehetünk ilyen szituációban?

Én is utálom az ilyeneket, de nem nagyon lehet mit tenni.

Persze,ha szólsz esetleg elgondolkodik, de erre nagyon-nagyon kevés esély van.

Ez tipikusan az, amikor csak egy kicsit látsz és azt hiszed minden tudsz. Velünk nagyon gyakran előfordult már ez, és nem látod, hogy előtte 3 helyre vittem, elő sem vettem a telefont, és már a falra mászom a szómenésétől. VAGY nem látod, hogy a "telefonját nyomkodja" miért van, mit csinál, vagy mi az előzmény. Egy anyának igenis van igénye egyedül töltött csendes időre, nem gyerekszórakoztató gép vagyunk, ha nem lenne telefonja, már normális ember rászólt volna, hogy nem szeretnék beszélgetni, maradj egy kicsit csendben.

Én tuti és szoktam is, a nap nagy részében elérhető vagyok, de nem valami eszköz, amit bármikor elővehet ha kedve tartja. Nézze meg hogy érdekel-e, vegye észre a jelzéseket ha nem és vegye tudomásul. Ettől nem leszek rossz szülő, hanem emberekkel való bánásmódra oktatom. Attól, hogy látsz 10 percet nem az az általános.

Most amúgy beugrott, hogy nagypapár pár havonta látjuk 20 percet, téli különböző nap is jött ebéd után, mikor itthon voltunk, mire közölte, hogy "nem tetszik nekem, hogy ez a gyerek folyton videójátékozik". Az egész téli szünetben 3 alkalommal kapcsolta be, alig voltunk otthon, ha otthon voltunk sütöttünk, ajándékot csináltunk, társasoztunk, de ő akkor jött. És ilyet szól, ha "akárhányszor itt vagyok mindig ezt csinálja, ez nem egészséges" :DD Fú bazzeg, nagyon kiakadtam rajta, 1 hónapig ha 5 órát játszott több napra leosztva sokat mondtam. Meg "ha mindig ilyen közel ül, elromlik a szeme" egyrészt mi az, hogy mindig? másrészt pont azért ül közel, mert nem lát távolra "kütyüt" playstationt alig kapcsol be és kb fél éve van meg, a szeme már 3 éve rossz a gyereknek.

Néhány embernek néha gondolkoznia is kellene, egy pár pillanatból nem fogod látni az egész képet.

Ennyiből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni.

Nekem hasonló szituban volt aki beszólt. A legfőbb baja az volt, hogy nem a kicsivel foglalkoztam, hanem nyomkodtam a telefonomat és telefonáltam felváltva. Mondtam neki, hogy rendben, ha szerinte gáz, akkor adjon tanácsot, hogy mit tegyek.

Mindhárom gyerek beteg, az egyik befulladt, az apja vele van a kórhazban és tűkön ülve várjuk, hogy mi van, miközben folyamatosan engem akar, utánam sír. Vele beszélgettem telefonon. A nagy 39,6°C lázzal otthon épp végighányta a szobáját és rámírt, hogy bocs de nagyon carul van siessünk, fél egyedül. Mindeközben a legkisebb, aki amúgy ADHD-s auti és úgy pörög mint a búgócsiga, csak beszél, beszél, beszél és és 3 alvásmentes nap után már marhára nem hoz lázba, hogy napi szinten 20000X előadja a Turbó mesét szóban, amiben ő az összes szereplő....Dokihoz viszont azért kellett vinnem, mert azt persze nem jelzi, hogy fáj-e valamije vagy sem, szóval nála minden betegségnél iránya doki. Volt már úgy tüdőgyulladása, hogy még lázas sem volt. Anyukám meg törött lábbal fekvőgipszben otthon és mivel hívással nem akart zavarni, így írkál nekem.

Mondjuk annyi előnye volt a dolognak, hogy beszólós anyuka felajánlotta, hogy hazavisz autóval, mert ugye az a férjemnél volt...

Nyilván az nem szép dolog és káros ha valaki folyamatosan így tesz, de egy alkalomból még nem kéne arra következtetni, hogy mindig így viselkedik.

Nekem az ilyen minden lében kanál emberekről a saját történetem jut eszembe. Óvodás volt a gyerekem, vittem haza délután. A külső szemlélő azt látta, vonszolok magam után egy őrjöngő 3 évest, aki a sikitas fenypontjat a szupermarket előtt érte el: éhes vagyok anya, adjál enni - ordította. Miután tisztában voltam vele, hogy nem éhes, hiszen

repetazott ebedkor az oviban, meg is uzsonnazott meg én is vittem neki valami peksutit, így nem foglalkoztam vele. Egy idősebb nő oda jött, kb legyilkolt a tekintetével majd a gyerekekhez fordult: gyere aranyos, majd én veszek neked enni, mit szeretnél, kiflit, kakaoscsigat? Erre a gyerekem tiszta tudobol: KINDERTOJAST. Hm, mókás volt, ahogy a no elnezest kért.....