Szülök ti mit tennétek ebben az elképzelt fiktív szituációban?

A gyerek bömböl, nem érdekel, ki figyel rám, a lehetö leghamarébb hazamegyek a gyerekkel.

A valóságban ilyen nem volt még egy gyerekemmel sem, tudták, hogy egyrészt nem veszünk összevissza mindent, másrészt tudták, hogy a nem mit jelent.

4 éves mikulás hétvégén hozott neki annyi édességet h húsvétig azt eszi.

2 napra rá a boltba vegyek neki édesseget. Mondom nem,mikulás most hozott neked otthon van egy csomó. Hisztizik h soha nem veszek neki semmit stb... mondom neki visszaküldöm az összes finomságot amit hozott a mikulás!

Most en vagyok az anyuka, vagy en kívülről nezem?

Ha en vagyok az anyuka, nem veszem meg neki, es probalom elkussoltatni, mert szegyenkezek attol hogy mindenki engem nez es zavarok vele masokat.

Ha en csak nezem a szituációt, akkor egy “bazdmeg” (marmint magamban) kíséretében a legtávolabbra megyek xd

Ha kell huznam a földön a kezenel fogva, de hozza sem szolnek, nem uvoltoznek vele mindneki elott, attol nem hagyja abba.

De sose vasarolok egyedul, mindig a parommal megyek, igy ő vagy en kivinnenk a gyereket a kocsiba es nem szolnank hozza mig nem hagyja abba a bogest.