Szinte mar nem merek a 3eves kisfiammal boltba menni...egyszeruen kesz katasztrofa.Hiaba mondom hogy egy dolgot valaszthat garantalt a fel oras,foldreulos hiszti. Van erre valami epkezlab megoldas???

Utolsó: abból indulsz ki, hogy azért hisztizik mert el akar érni valamit, és ha nem kapja meg akkor pipa mert egy idő után nem lesz hiszti. De lesz, mivel az alapfeszültség benne van. Akkor majd kijön a hiszti máshol, másért. A szülőnek nem dolga megakadályozni a hisztit - nekem ez segített a legtöbbet. Viszont dolga érzelmileg elérhetőnek lenni, akkor is ha az a gyerek épp “nem annyira szerethető” arcát mutatja. Ellenben a legtöbbször a gyerek legbelül kapcsolódni akar.

Az enyém se szereti, ha a csúcsponton ölelgetem. Sőt, olyankor rúg, dobálja magát. Türelmesen leülök a közelébe és biztosítom róla, hogy itt vagyok, így is szeretem őt és ha szeretne, bármikor szívesen megölelem, idebújhat. Valamint elismerem az érzéseinek a jogosságát (tényleg dühítő ha nem kap meg valamit az ember. Kár, hogy nem kaphatunk meg bármit azonnal. Az a baj, hogy nem tudunk mindent megvenni) Egy bizonyos fázisban, de közel sem a végén ez be is következik, mármint hogy tud kapcsolódni. Odajön, meg szüksége van rá, hogy ne egyedül hordozza el ezeket a rossz érzéseket.

Ha ilyen “sírás meghallgatásra”, amikor támogató közegben ki tudja adni a feszültséget, többször van lehetőségem, kapacitásom, akkor érezhető a változás pl az ilyen triggerelős, bolti helyzeteknél. Ehhez persze az kell, hogy én is olyan állapotban legyek. De nálunk ez működik.

a hiszti altalaban 1 feszkolevezetes 2 szineszet anyanak/apanak.

a kettot altalaban eleg konnyu megkulonboztetni - nekem altalaban sikerul.

ha feszkos, akkor vidd olyan helyre, ahol le tud nyugodni - ez lehet akar a sajat szobaja is, vagy akár a nyakadba felrakod.

ha nektek jatsza a szerepet siman ne vegyel rola tudomast. rovid uton rajon, hogy ezzel nem tud manipulalni.

viszont mindig legyel kovetkezetes, _SOHA_ ne engedj a hisztinek, mert pikk pakk raszokik.

legyen elore megbeszelve, hogy mit kap, ha jol viselkedik - pl egy almat vagy egy cukormentes ragot vagy valami aprosagot -, akkor o is motivalt lesz.

nekunk ez valt be.

Rossz látni, hogy a szülők többsége erőből neveli a gyerekét és csak akkor tudják elfogadni a saját gyereküket, ha az nem viselkedik idegesítően. A gyerek nem hisztizhet. Pont. Mert a hiszti mindig manipuláció a gyerek részéről. Meg ne nézzen már minket mindenki. Az, hogy a gyerekben - a saját gyerekünkben - mi játszódik le, mi a _valódi_ mozgatórugója a hisztinek, az a többséget nem is érdekli. Ha nem hisztizik, mert a múltkor jól megmutattam neki jol lakik a magyarok istene, az a jó, az a kívánatos.

Megjegyzem, oké hogy ott akkor nem hisztizik - juhé, nem lesz kellemetlen szitu - de majd hisztizik máshol, másért. Ha meg egy 2-4 éves gyerek egyáltalán nem hisztizik, az elgondolkodtató...

Ettől függetlenül mindenki csinálja úgy, ahogy szeretné. Azt jó tudni mellette, hogy minden cselekedetünk üzen valamit a gyereknek, ami beéül és a későbbi társas kapcsolataiban jön majd elő. Sokan azt gondolják, hogy a szülővel romlik meg ettől a viszony. Egyálltalán nem törvényszerű. Ellenben ha az az üzenet megy felé a szülőtől, hogy csak akkor vagy elfogadható számomra (=szeretlek), ha jól viselkedsz, nincsenek nehéz érzéseid, amikor velem vagy, ne legyél dühös - hisz a hiszti legtöbbje egy düh, csalódottság, szomorúság nem megfelelő kezelése (nem is elvárható ebben a korban egyébként) -, mert számomra az nem elfogadható; azzal azt üzenem a gyereknek, hogy őt még szülei se szeretik feltétel nélkül. Ebből aztán rengeteg felé ágazhat, hogy ez a későbbiekben miben nyilvánul meg.

És természetesen nem egy alkalom miatt lesz ilyen, de aki ezt vallja és lehurrogja azt aki odafigyel ilyenkor is a gyerek érzéseire, az más szituációkban sem fog más attitűdöt felvenni.

Istenem, ezt a végtelenített szentséges maszlagot, már ne is haragudj...

Nem, hisztizhet a gyerekem, életkori sajátosság. Igen, figyelünk az érzéseire, nincs magára hagyva, biztonságosan kötődik. Nem, ettől még haladunk a teendőinkkel pl a boltban, mert nem nevelem arra, hogy a hiszti hatására kaszát-kapát eldobunk és nekiállunk alkudozni vele meg fejtegetni, hogy "validak az érzéseid, nyugodtan rugdoss, szólj, ha megölelhetlek".

17: köszi szépen, akkor nem csak én érzem úgy, hogy szülőként feladatom a gyereket a társadalmi normákhoz és a családunk igényeinek megfelelően nevelni. Én minden jelentlétet elhiszek, de a gyereknek féléves kora után már fokozatosan szembesülnie kell azzal, hogy nem körülötte forog a teljes Naprendszer, és ha intézni kell a bevásárlást, akkor intézni fogjuk, akkor is ha a kis csatáinkat vívják közben. Az élet nehéz és kompromisszumokkal téli születésünktől fogva. igaz, a mostani élet messze könnyebb még régebben, csak sem nekünk, sem a gyerekeinknek fogalma sincs arról hogy mi az alternativa. Megnézem ahogy egy évszázaddal ezelőtt a dédik korosztálya a 10 gyerek meg a háztartás mellett leültek volna fátyolos szemmel a tomboló csimóta mellé két órára, hátha összekapcsolódnak valahogy fejben.

10-es