Kisgyerekes anyukák ti hogy oldjátok meg a háztartás vezetését?

Elég gyorsan felismertem, hogy két opcióm van.

1. Napközben csak is azzal foglalkozom, hogy életben tartsam magunkat, a házimunka estére marad, vagy hétvégére, amikor a férjem is itthon van. Hogy ő csinálja, vagy én, az mindegy. Másikunk babázik. Ez részemről azzal jár sajnos, hogy egyszerűen elveszünk a kötelességek sorában és elfelejtünk családként csak úgy együtt lenni.

2. Napközben az életbentartásunk mellett haladgatok a házimunkával is, így amikor apa hazaér, akkor a családé az idő, vagy ne adj isten akad egy kis én időm, amíg a férjem a kislányunkat szórakoztatja.

Engem az hajt napközben, hogy a második teljesüljön. Tudjunk minőségi időt együtt tölteni, illetve legyen egy kis időm magamra is néha. Ilyen formán elég jól szervezettnek tartom a napirendet kellő rugalmassággal. Ma már mindig az jár a fejemben, hogy holnapra mi a legfontosabb feladat. Napi fél-1 órával kalkulálok. Ha főzni is kell, akkor max plusz egy óra. Ha ennél bonyolultabb kaját főznék, akkor az estére marad, bele sem kezdek egyedül, mert mindig a legrosszabbkor kezd "hiányolni" a kislányom.

Ez azzal jár, hogy sosincs egyszerre teljes patyolat tisztaság a házban, mint régen egy félnapos közös takarítás után. Nem pucolom meg egynap az összes ablakot, stb., de elengedtem és mégis mindig mindenki dícséri a környezetünket, hogy ahhoz képest, hogy pici gyerekünk van, mennyire rendben vagyunk. A szintentartásra játszok, így nem kell kifejezetten nagytakarítani.

Reggel ébredés, reggeli, öltözés után egy bő fél órát elmatat magában a kislányom, addig én körberohanok és megcsinálom, amit meg kell. Rutin, hogy ilyenkor indítom a mosogatógépet, ha kell a mosógépet. A mosógép heti 7-ből 4 nap biztosan megy, nincs bajom vele. Szárít is, csak hajtogatni kell. Gyors végig tolom a porszívót, vagy letörlöm a port, aztán a kislányomé vagyok. Még kettőt alszik egy nap, de csak rövidkéket. Alvás időben fürdőt szoktam takarítani, vagy főzök, vagy felmosok, vagy amit éppen kell és lehet viszonylag kisebb zajhatással. Egy napra nekem ennyi a kapacitásom, ha ébred, akkor már őt etetem, játszunk, igényli a társaságom. Ha aznap még feltétlenül meg kell csinálni valamit, akkor azt már akkor, ha a férjem is itthon van.

Én pont azt érzem, hogy azért tud ez flottul menni, mert összeszedett, szervezett vagyok. Van egy napirend félénk, amibe beletudom illeszteni a házimunkát és pont az ad keretet (táblázatszerűséget), hogy ehhez tartom magam. Kicsit úgy érzem ettől, hogy ledolgozom én is a "munkaidőmet", cserébe utána jöhet a "láblógatás". Ha napközben elbaszarintom az időt telefonnyomkodással, akkor este erre biztosan nem lenne már kapacitásom. Nem érzem úgy embernek magam, csak valami droidnak. És mondom ezt úgy, hogy persze, egy-egy brutál időszakban én is elengedem magam természetesen. Alszom vele napközben, vagy csak ledőlök, ha tudok és pont nem érdekel, hogy amúgy ráférne egy porszívózás a házra. Ilyenkor túlélésre játszunk közösen, csapatként a férjemmel, nem az esti együtt töltött minőségi időkre. Nem kényszeres ez, szóval nem dőlök a kardomba, ha a férjemnek is marad valami házimunka (vagy nekem, amikor már itthon van), de igyekszem ehhez tartani magam.

Ha agyban átállsz a szintentartásra, fontossági sorrendet állítasz és van cél, hogy miért NEM a telefonodat nyomkodod, amikor csinálhatsz mást is, az szerintem tud hajtóerőt adni.

Kicsi gyerekem van és teljes állásban dolgozom. Úgyhogy hatékonyan/segítséggel, mert nem fog tőle/tőlünk lopni időt a háztartásfétis.

Hétvégén gyorsan bevágom a mosást/szárítást és mosogatást, kicsit vízkőzelenítek a fürdőben, konyhát reggeli készítés közben picit rendbeszedem. Alapvetően nem főzök, csak hétvégén, mivel a szüleim a közelben laknak, és apukám főz ránk. Ha nem így lenne, akkor rendelnénk és max a gyereknek főznék, ami nem akkora meló. Munka után álló porszívóval átszaladok a lakáson. Port a férjem törölget, valamiért imádja. Ablakokat nem pucolok, csak extrém ritkán, tetőeres ablakok egy eső után úgy néznek ki mint a hányadék. Nagytakarítani meg eljött anyukám segíteni, pár nap alatt rendbe vágtunk mindent (pakolás, szekrények átnézése).

Egy gyengén van, a hajtogatás, arra nem tudom magam rávenni, így előfordul hogy a szárítógép feletti kosárból öltözünk :-D

Végső esetben fogadnék kéthetente egy alkalommal egy takarítónőt, de végignézve a lakáson, erre nincs szükség azért.

Nem az, csak valaki nem teheti meg, vagy nem mer bárkit beengedni a házába. Illetve, ha leírja, hogy van fizetett segítsége, itt minimum meglincselik.

Nekem nincs segítségem, de ha rendszeresen a minőségi közös időnk rovására menne a takarítás és találnék itt megbízható személyt erre, akkor lenne.

Én kialakítottam egy napirendet, eszerint éltünk. Ebbe minden belefért. Naponta főztem, a gyerekkel sokat foglalkoztam. Nem mondom, hogy könnyű volt, de nem is volt kimerítő.Nálunk sosem volt olyan. hogy porszívózok vagy takarítok, amikor a férjem itthon van. Akkor nyugi van és rend. Életem legjobb korszaka volt egyébként amikor itthon tudtam lenni.

Persze, ha beteg volt, akkor máshogy volt a napi rutin,de az egy másik helyzet.