Hogyan képesek az anyák ellátni egyszerre egy kisbabát, egy kisgyereket és a háztartást is?

Ne izgulj emiatt! Először pillanatnyilag tedd félre a tesó-kérdést, ráérsz ezen később gondolkodni. Másodszor -és ez nagyon fontos- ekkora babával ne a háztartás legyen a legfontosabb! Most első a babád, második helyen legyél Te és a férjed, aztán jön a háztartás. Nem baj, ha nem csilli-villi minden, jó, ha van, aki tud segíteni ebben, de ha nincs, akkor most nem számít, ha időnként nincs azonnal elmosogatva, nem baj, ha nem főztél időre és rendeltek egy pizzát helyette, amivel elmaradsz, megcsinálod akkor, amikor apa tud vigyázni a gyerekre mondjuk hétvégén. De ilyenkor is csak azt kell befejezni, amit feltétlenül muszáj. Nem most van itt a nagytakarítás ideje és beszéld meg a férjeddel is, miben tud ő segíteni (porszívózni például).

Aztán ahogy nő a babád, egyre jobban bele fogtok rázódni, mit mikor tudsz megcsinálni, mihez kell segítség. Egyenlőre tanuljátok az új helyzetet és meglátod, szépen lassan kialakul minden, csak nem szabad idegesíteni magad rajta, ha valami nem készül el időben. Nem baj, holnap is van nap. Hagyj magadnak időt, hogy belerázódj! És nem árt, ha tudatosítod magadban, hogy az életed soha többet nem lesz olyan, mint régen, de ez nem baj, sok-sok szép dologban lesz részetek!

Kitartást, sok türelmet és boldog babázást kívánok!

Szia!

Ne aggódj, ez mindenkivel így van az első időben. Velem is így volt, összecsaptak a fejem fölött a hullámok, nem volt aki segítsen, szülés utáni depresszióban szenvedtem. Aztán szép lassan rájöttem magamtól hogy nem dől össze a világ ha nincs minden derékszögben a lakásban. És miután kialakult a napi rend akkor már nagyon élveztem mindent. Ahogyan nőtt a babám úgy váltak a dolgok egyszerűbbé, és úgy jöttem rá hogy korábban az apró dolgokat is katasztrófának éltem meg. A fiam most négy és fél éves a világon a legnagyszerűbb dolog anyának lenni, és most ért meg a dolog hogy tavaszra érkezik a kistestvér.

Én azt a nézetet vallom hogy egy anya érzi a legjobban hogy mikor jön el az idő egy újabb gyermek születéséhez egy családba, nálam 4 év telt el hogy a kistestvér gondolata megerősödjön bennem.

Jelenleg ne törődj mással csak a kicsivel, meg a férjeddel, a háztartás meg kiheveri ha néhány hónapig csak a legszükségesebbeket csinálod meg, idővel magától ki fog alakulni a napi ritmus, most csak babázzál, mert olyan gyorsan nőnek a gyerekek, hogy minden pillanatát élvezd ki.

Egyszer az én 5 éves fiam azt mondta amikor látott egy reklámot: anya te is egy szuper anyuka vagy!

Én azt mondom minden nő aki gyereket nevel szuper anyuka. Bele fogsz jönni te is, rájössz hogyan tudsz majd egyszerre több dolgot csinálni és több mindenre figyelni de ezt saját magad fogod kialakítani. Sok sikert és kitartást. Minden korszak véget ér egyszer.

Az elején bizony nem könnyű, de hamar bele fogsz jönni. Nekem már két hónapos a fiam, és már minden házimunkát el tudok mellette végezni. Persze reggel sokszor érzem úgy, amikor 7-kor órammű pontossággal felébred a csöppség, hogy jó lenne még egy picit visszafeküdni aludni, de persze fel kell kelni, bedobni a mosást, közben átszaladni a lakáson a porszívóval, mosogatás, ennyi. Ne ilyenkor próbálj rafinált ebédeket és vacsorákat összehozni, inkább főzz egy tésztát valami szósszal, vagy csinálj egy főzeléket, ezekre nem kell állandóan figyelni és hamar kész vannak Ne aggódj, bele fogsz jönni, én is belejöttem, pedig én tanulok is, meg egyedülálló vagyok, aztán mégis mennek a dolgok. Hat hetesen nálunk az volt a legnagyobb probléma, hogy már nem aludta át az egész napot a picurka, viszont ha ébren volt, akkor sírt, ezért állandóan cipelni kellett ölben, de ez két hét alatt el is múlt.

Ha már testvére lesz, nem lesz ilyen nehéz, hiszen az első babánál még minden dolog új, kihívás, bizonytalan is lehetsz, de a testvérkénél már rutinból csinálod a dolgok nagy részét, tudni fogod, melyik problémánál mik a lehetséges megoldások, a nagyobb már önállóbb lesz, esetleg picit még segíteni is tud, főleg, ha játéknak fogja fel a segítséget.