Hogy lehetne ezt a körforgást megszüntetni?

Írok egy példát,de az élet minden területén ez van már nálunk a lányommal.

Este van, fürdés utánra még be van ígérve egy rövid társasjáték. Azzal a feltétellel,hogy utána szó nélkül fogmosás és alvás. Jó,igen,anya,megígérem. Játszunk egy jót, vége a társasnak. Mondom,menj légyszives fogat mosni. Erre elkezdi befonni az egyik babája haját. Oké, azt a 30 másodpercet kibírom. Kész a fonat,megdícsérem,szép lett,most már menj légyszíves fogat mosni. Erre elkezd rajzolni. Mondom neki, kérlek,ezt hagyd abba,megbeszéltük,hogy már menni kell aludni. A füle botját se mozdítja. Mondom figyelj,ennek veszekedés lesz a vége, gyere,menjünk együtt. Folytatja a rajzolást. Ekkor rákiabálok,hogy azonnal irány a fürdőszoba! Erre elkezd sírni,hogy én MINDIG kiabálok vele. Abbahagyja a sírást,megbeszéljük,hogy ezentúl szót fog fogadni es akkor béke lesz. Másnap ugyanez. Mindegy,melyik napszak,mindegy,hol vagyunk, sose fogad szót!! A nagyszüleinek sem. Egyre több a kiabálás,nincs más eszközünk. Nyilván nem fogom megütni és fenyegetni sem szeretném,hogy pl. elveszem a játékaidat. Már elmúlt 6 éves, nagyon értelmes gyerek,de senkire nem hallgat. Aztán néha elbőgi magát nekem,hogy vele mindenki csak kiabál. Pedig körülötte forog az életünk,mindent megadunk neki,imádjuk,mindig empátiával fordulunk felé. Mi a fenet kellene csinálnunk,hogy ránk hallgasson?