Hogy lehetne ezt a körforgást megszüntetni?
Írok egy példát,de az élet minden területén ez van már nálunk a lányommal.
Este van, fürdés utánra még be van ígérve egy rövid társasjáték. Azzal a feltétellel,hogy utána szó nélkül fogmosás és alvás. Jó,igen,anya,megígérem. Játszunk egy jót, vége a társasnak. Mondom,menj légyszives fogat mosni. Erre elkezdi befonni az egyik babája haját. Oké, azt a 30 másodpercet kibírom. Kész a fonat,megdícsérem,szép lett,most már menj légyszíves fogat mosni. Erre elkezd rajzolni. Mondom neki, kérlek,ezt hagyd abba,megbeszéltük,hogy már menni kell aludni. A füle botját se mozdítja. Mondom figyelj,ennek veszekedés lesz a vége, gyere,menjünk együtt. Folytatja a rajzolást. Ekkor rákiabálok,hogy azonnal irány a fürdőszoba! Erre elkezd sírni,hogy én MINDIG kiabálok vele. Abbahagyja a sírást,megbeszéljük,hogy ezentúl szót fog fogadni es akkor béke lesz. Másnap ugyanez. Mindegy,melyik napszak,mindegy,hol vagyunk, sose fogad szót!! A nagyszüleinek sem. Egyre több a kiabálás,nincs más eszközünk. Nyilván nem fogom megütni és fenyegetni sem szeretném,hogy pl. elveszem a játékaidat. Már elmúlt 6 éves, nagyon értelmes gyerek,de senkire nem hallgat. Aztán néha elbőgi magát nekem,hogy vele mindenki csak kiabál. Pedig körülötte forog az életünk,mindent megadunk neki,imádjuk,mindig empátiával fordulunk felé. Mi a fenet kellene csinálnunk,hogy ránk hallgasson?
Az a baj, hogy nem vagy következetes. Ha meg van beszélve, hogy a társas után alvás jön, akkor alvás jöjjön, ne hagyd, hogy mással foglalkozzon. Nyugodtan szólj rá határozottan (nem kell kiabálni), ha nem hagyja abba, akkor egyszerűen elveszed tőle a babát, vagy akármit, amivel babrál.
De nyugodtan mondhatod neki azt is, hogy oké, akkor holnap nincs társas, hanem fürdés, aztán alvás. És ezt tartsd is be, akkor lesz legközelebb társasozás legközelebb, ha szót fogad.
Mivel hagyod neki, hogy azt csináljon, amit akar, persze, hogy csinálni fogja, aztán meg nem érti (teljesen logikusan), hogy miért kiabálsz.
Felszólító mód. Neked kell a szükségleteidet mondani már kiskorában is a gyereknek. Rólad szóljon. Például, hogy azért menjen fogat mosni, mert anya nagyon boldog lesz, ha szép fehér fogai lesznek, és nem fog fájni neki.
Nagyon sokan elrontják már az elején.
Szerintem itt a leghatékonyabb az lenne, ha elvennéd, amivel játszani kezd. Kiabálás helyett nyugodt hangon közlöd, hogy tegye le most, ami a kezében van és induljon, vagy elveszed. Ötig számolsz magadban, aztán elveszed. Ha máshoz nyúl, azt is, de már azonnal. Egyelőre elég másnap reggelig.
12-14 éves gyereknél mondjuk jobban ráhagynám már, azt mondanám csak, hogy X óra után csönd legyen, mert mások alszanak. De ha szeretné, hogy segítsek neki este, akkor nincs totojázás.
Kis korban azért lennék "szigorúbb", mert fejletlenebb az impulzuskontroll, szerintem a leírt módon lehet segíteni.
Én ilyenkor kézenfognám és beviszem a szobájába. Ha ordít, akkor ordít. Elkezdem a meseolvasást, megnyugszik egy idő után, akkor újra elmondom hogy amit ígérünk az betartjuk. Ő ezt ígérte, szóval így lesz.
Nálunk ugyanezt játszotta egy darabig két és fél évesen. Még ezt meg azt megnézem, ne induljunk haza. Mondtam hogy harangoznak megyünk. Kézenfogtam és mentünk, ő ordított. Talán 3-5 alkalommal kellett eljátszani, utána ha meghallotta a harangszót, indult a jatsz9tér kijáratához. Öltözködés ugyanez. Most 3 éves, ha fel van öltözve még játszhat oviba indulás előtt amíg én is elkészülök, ha nincs felöltözve és nekem kell nyaggatni nincs játék reggel, mert nem lesz rá ideje indulás előtt.
Neked is következetesen kellene hozzáállnod. Ha megbeszéltétek hogy X van, akkor X legyen akkor is ha ordít. Különben a végtelenségig tudják húzni az időt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!