Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Kisgyerekek » Temetés kérdés. Adnátok tanácsot?

Temetés kérdés. Adnátok tanácsot?

Figyelt kérdés

Apósom tegnap halt meg. Mindenki totál kivan a családban, mert az öreg felakasztotta magát, anyósom meg a férjem találták meg:(:(:(

Igyekszem 2,5 éves lányomat óvni az egésztől, de óhatatlanul is hallja, érzi, látja, hogy valami van. Ma mondtam neki, hogy a papa elment a Menyországba. Nem tudom, mennyit fog fel belőle. Ti beszélnétek vele erről még? Hogyan?

A másik, hogy a temetésre nekem illene elmennem, de addig kivel lesz a gyerek? Anyukám biztos vigyázna rá, de lehet, hogy ő is részt akar venni a szertartáson. A gyereket semmiképp ne vigyem, ugye? A hab a tortán, hogy 28 hetes babás vagyok, még abban sem vagyok biztos, hogy én kibírok egy temetést. Elvileg nekem kéne a férjemben tartani a lelket, de nagyon nehéz. Akinek volt hasonló szörnyű tapasztalata, segítene egy két tanáccsal?


2010. okt. 1. 14:21
 1/10 anonim ***** válasza:
100%

ami biztos: neked most FÉRJED mellett van a helyed, akinek az apja öngyilkos lett!!!!!

a temetést ki fogod bírni, majd leülsz, ha nem bírod tovább, és viszel magaddal vizet.

a baba szomszéddal, barátnővel, távolabbi rokonnal is maradhat, de a legegyszerűbb, ha megkérdezed anyukádat, hogy vigyáz-e rá, vagy mindenképpen el akar-e menni a temetésre.

2010. okt. 1. 14:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:
100%

ha anyukád elvállalja a gyerekfelügyeletet, akkor menj el a férjeddel.


ha lelkileg úgy érzed nem bírod, akkor maradj otthon.

Nálunk 3 hete halt meg nagymamám, van egy 11 hós és egy 28 hós kisfiunk. a nagyobbiknak próbáltam elmagyarázni, de nem értette nagyon szerintem.

részvétem....

2010. okt. 1. 14:27
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:
100%

Huh. Őszinte részvétem. Részem nem volt ilyenben (nálunk "csak" sikertelen öngyilkossági kísérlet volt a családban...)


Szerintem először azt beszéljétek meg a férjeddel, hogy Te részt veszel-e a temetésen, attól függően, hogy neki mi esne jól, illetve Te mit bírsz (gondolom első sorban lelkileg és nem fizikailag, bár 28 hónaposan már a pocak is nehéz).

Ha Te nem mész, akkor tiszta sor, hogy maradsz a kicsivel, ha meg úgy döntötök, hogy elkíséred a férjedet, akkor keress valakit, aki nem családtag, és rábízhatod a gyermeked. Két és fél évest semmiképp nem vinnék.


Épp nemrég voltam egy temetésen, ahol voltak kis gyerekek is, de ők hátul, a tömeg végén voltak, ahol már nem volt gond, ha hangoskodtak, viszont nálatok ennek nincs értelme, hiszen ha hátul lennél a kicsivel, akkor nem tudnál a férjed mellett lenni.


Persze ha anyukád bevállalja, az a legkézenfekvőbb mindenkinek.


Még egyszer részvétem az egész családnak, és remélem hogy az új pici lesz majd az új napsugár!

2010. okt. 1. 14:28
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:
100%

Szia!

Először is fogadd őszinte részvétemet!

Az én nagyobbik kisfiam, kiscsoportos volt, 3 és fél éves, mikor apukám meghalt. Mi is elmondtuk, hogy "Papa elment a Mennyországba", de nem nagyon fogta fel, nem is emlékszik nagyon apukámra. Nekem szerencsém volt, a temetés ideje alatt oviban volt, nem vittük a temetésre, viszont a kisebbik akkor volt 11 hónapos, ő a temetés alatt anyósommal az autóba ült, és igaz, hogy tél volt, de gy kicsit letekerte a kocsi abalakát, hogy valami hallatszódjon az autóba a szertartásból, így anyósom még ha így, a kicsivel az autóban, de ott volt a temetésen. Szerintem ez nálatok is jól kivitelezhető lenne, nem beszélve arról, ha a kicsi kérdezősködik, beszél, vagy épp aludni, játszani akar, senkit nem zavar vele, de ott lesz ő is és az anyukád is!

A történtekről meg próbáljatok ne a kicsi mellett, előtt, füle hallatára beszélni, még akkor is, ha nem nagyon érti.

2010. okt. 1. 14:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 A kérdező kommentje:

Köszönöm, kedvesek vagytok!

Valóban le kell majd ülnöm és a férjemmel megbeszélni, igazatok van, mert most ő az első!

Annyira durva, mert fiút várok, és a nagypapa nevét fogja kapni, ezt már 2 hónapja eldöntöttük, és akkor erre ez történik... Tiszta rémálom! Köszi még egyszer az együttérzést, jól esett megosztani a dolgot!

2010. okt. 1. 14:32
 6/10 anonim ***** válasza:

Nos, amikor az én nagyapám meghalt, a gyerekem hasonló korú volt. Azt mondtam neki, hogy a dédi meghalt, mert már nagyon beteg volt, jobb így neki, most a Jóisten vigyáz rá.

Nem voltunk ott a temetésen, hanem utána mentünk ki - amikor már elmentek a gyászolók - és ő tett a sírra egy szál virágot.

2010. okt. 1. 14:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/10 anonim ***** válasza:

Részvétem!

6 hónapos terhes voltam a fiammal, amikor nagypapám meghalt, ott voltam végig a temetésen és toron is. Amikor elfáradtam leültem, fizikai részét ki lehet bírni, lelkileg viselt meg nagyon. Kisfiam 14 hónapos volt, én meg szintén 6 hónapos terhes, amikor meghalt egyik közeli rokonunk. Fiam semmit nem fogott fel belőle, nem is akartam kivinni a temetésre.

Szerintem a férjed mellett a helyed, gyerkőcre meg vigyázzon anyukád, aki később is ki tud menni a temetőbe, nászasszonynak meg telefonon kifejezheti részvétét. Esetleg még testvéred, ha van, vagy valamilyen jó bartát-barátnő is vigyázhat rá.

2010. okt. 1. 14:33
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 anonim ***** válasza:

szerintem ez így teljesen ok, mármint amit mondtál a kislánynak, nem kell túlragozni, érti ő és a részletek meg amúgy se valók egy ekkora gyereknek.....a fiam most kettő és nagyon messze van attól h pontosan értse ezeket a dolgokat! Én emlékszem h kb 4-5 évesen hogy kezeltem a halált: mondta anya én meg csak vállat vontam......nem értettem meg! Ha kérdezi, h hol van szerintem mutathatsz az égre és mondhatod, h egy felhőn csücsül és néz téged!

Temetésen nincs helye egy gyereknek, véleményem szerint még nagyobbnak se nagyon, addig amíg nem értik és az még jó pár év.

Hogy kell e neked ott lenned? hát azt mondják illik, de azért szerintem nagyon is fontos vagy most Te is! Próbálj meg elmenni, de ne erőltesd, Te tudod, h mennyit bírsz, hisz azzal senkinek nem segítesz, ha te leszel rosszul!

Részvétem, kegyetlen dolog a halál és még kegyetlenebb ha ilyen módon ér véget az élet!

2010. okt. 1. 14:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:
Nekünk nagyszülő temetésére kellett menni. 24 hetes terhes voltam, kislányom 9 hónapos. Rá a nővérem vigyázott, mert benne megbíztam én pedig tisztelettel végigálltam a férjem mellett a szertartást. A toron nem vettünk részt, mert sajnos nem voltunk jóban Anyósommal, aki rendezte. De ha mentünk volna, akkor is csak a férjem ment volna, én rohantam volna haza a kislányomhoz. Neked már sokkal nagyobb a gyerek, szerintem kibír egy kis időt nélküled. Az én anyukám biztos el akarna menni ilyen esetben, így inkább testvért, vagy barátnőt kérnék meg a felügyeletre. Az biztos, hogy én ott lennék a férjem mellett és szorítanám a kezét végig. Elhiszem, tudom, hogy milyen "nehéz" dolog ennyi idős terhesnek lenni, de fogalmunk sincs milyen nehéz lehet elviselni a tényt, hogy meghalt az egyik szülőnk. Gondolj a férjedre, gondolj a helyzetére, és segíts neki túlvészelni ezt a nagyon nehéz időszakot. Szerintem nagyon szép gesztus lesz ezt a nevet adni a jövevénynek, ő pedig nagyon büszkén fogja viselni majd felnőtt korában. Részvétem és sok- sok türelmet, kitartást kívánok Neked.
2010. okt. 1. 16:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 anonim ***** válasza:
Nővérem 32 hetesen volt édesanyánk temetésén....
2010. okt. 4. 14:28
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!