Az anyák általában vigasztalás helyett miért oltják le a gyereket?

Mégis csak jól csinálnak valamit, ha őket hívják.

Az apák hol vannaka sztoriban?

Azt vajon miért nem hallod, hogy "apa, apa"?

És az egyedülálló mégis mit csináljon? Mikor pihenhet, hogy megint "jó anya" legyen?

Én is kialadtam a gyerekemre, amikor egész nap nem akart aludni. Vagy 6x feküdtünk le szépen, békességbe, majd felpattant, és fáradtan csinálta a hülyeséget (ilyenkor, ön- és közveszélyes). Már én is untam, hogy ez az egésznapos program. Akkor szakadt el a cérna.

Szerintem sok anya kimerült, mert a legtöbbünknek nincs pihenés, nincs segítség, mindent magadnak kell megoldani.

Nálunk a gyerek az előbb azért bőgött, mert holnap ovi és most épp nem akar menni.:D Vagy hogy ő most újra lefekszik aludni, hogy újra menjek be érte mert olyan jó volt ébredésnél hozzám bújni.Mindezt tele torokból (mint akit nyúznak) üvöltve adta elő én meg csak lestem, hogy most akkor mi is van.

Most épp ki van nyílva a csipája.Egyfolytában felesel, ellenkezik, nevetve húzza az idegeim(nem érzi mikor kéne abbahagyni) és ja van hogy üvöltök.Mondjuk családi házban élünk, szóval senki sem hallja.

Este fél9 alvásidő, ha kijön a gyerek visszaküldöm, mert aludnia kell. Reggel 6 órakor kelés, szóval az ő érdeke hogy aludjon és a 4-5 kijövet után már nem kísérem vissza mert eljutok oda, hogy direkt szívat.

Erkélyre nem jöhet, mert elég egy rossz pillanat hogy kiessen.

Hogy téged miért zavarnak a dolgok? Mert gondolom 2-3-4-5 év folyamatos napi 24 órás szolgálat után TE még mindig nagyon fullra megértő és kedves és cuki anyu lennél, mert TE biztos jobban csinálnád, NEKED soha nem szakadna el a cérna és mindig ,mindenben is jobb volnál..(vagy nem!)

Nem kell általánosítani.

Persze, ezt könnyebb látni, mint ami a 4 fal között halkan, simogatásokkal, gyengéd szavakkal történik. A kiabalások utáni lenyugvás, ölelés, megbeszélés, éjjelenkénti 30 ebredés, és a gyerek erőn felüli ellátása már nem jut el hozzád, hiszen ezek csendes dolgok.

Igen, egyébként te vagy ideggyenge, ha idegen családok ennyire kiakasztanak.

Ahogy a többiek is leírták azért a kiabálást általában sok csendes kérés, magyarázás előzi meg. És persze vannak olyan anyukák, akik nem kiabálnak de a legtöbbünknek azért van egy határ, amit ezek a kisgyerekek kiváló érzékkel birizgálnak.

Amúgy az én fiam ma reggel azért tartott egy 10 perces üvöltést, mert nem voltam hajlandó a nappaliból kicipelni az étkezőbe. És miért nem akart a saját lábán menni? Mert épp kakilnia kellett amit utál és az utolsó pillanatig visszatartja, viszont ilyenkor már kezelhetetlen. De 4 éves, nem fogom asztalhoz cipelni, főleg azért nem mert nem hajlandó kakilni. Ez a háttér, a szomszéd meg csak annyit hallott hogy a fiam kb 8 percig úgy üvöltött mintha ölném. Nem kiabáltam de nem is foglalkoztam vele. Másfél éve játszuk ezt, nem vagyok hajlandó már aszisztálni ehhez.

Tudod mennyi beszélgetés és megértés van a háttérben hogy túl jussunk már végre ezen? Semmi változás. Ilyenkor pedig már teljesen rossz a komfortérzete és bármin képes cirkuszolni.