Miért annyira elképzelhetetlen, hogy egy kisiskolás nem néz tévét, nem mobilozik, tabletezik?

Nem pár hetes/hónaposról van szó, és attól még lehet olvasni is neki mert néz is. A "kütyün" meg óvodás korban is le lehet tölteni neki könyveket, hangoskönyveket. Iskolásban tantárgy lesz a "kütyü", úgynevezett informatika óra formájában, jó ha nem tök digitális analfabétán ül be informatika órára.

De a te dolgod, hogy hogy teszed tönkre a gyereked fejlődését.

Na ezért fontosak a könyvek. Az értő olvasás elsajátítása miatt. A kérdező leírta hogy nem tiltja csak nem érdekli a gyereket. Nálunk sincs tiltva csak korlátozva.

Tudom hogy ma a felnőttek körében a könyv nem érték, de én igenis erre nevelem a fiamat. Ettől még nem technikai analfabéta. Nincs tiltva semmitől. Szimplán nem engedem korlátlanul zombulni.

Nincs tiltva, de ha a gyerek meg akarna nézni egy mesét akkkr menne a sápítózás, hogy "zombul", a passzív agresszió egyik formája. Vagy olyannyira tájékozatlan szegény gyerek, hogy azt se tudja milyen jó rajzfilmek vannak.

A könyv igenis érték a felnöttek körében, de úgyis lehet szeretni a könyveket, hogy nem zárjuk el a gyereket egy másik művészeti ág ismeretétől. A könyveket is "kütyükbe" írják az írók, és sokan "kütyükön" publikálják a műveiket. "Kütyün" olvasónaplót is lehet írni, és sokan "kütyüre" töltik le a könyveket és ott olvassák, mert mondjuk a könyvtárból már kiolvastak mindent, az adott könyv nincs meg a közeli könyvtárakban/könyvesboltokban. "Kütyün" utazás, várakozás közben is lehet olvasni, mert könnyebb magaddal vinni.

És ha az internetet csak "kütyünek", a tv-t meg "zombulásnak" hívod akkor légy erős, de igenis digitális analfabéta vagy és a gyerekedet is erre neveled.

"Aki járt már ott hamarabb felismeri"

Oké, tehát el fogod vinni a gyereked az ókori Egyiptomba, a középkori Párizsba, sőt a tenger alá is le fogod vinni.

Aki a "kütyü" szót használja az részben sem informatikus családban él, az egy buta, 8 osztályos proli, aki azzal akar kitünni, hogy hű de szuper szülő, hogy elveszi a gyereke gyerekkorát és tönkreteszi a fejlődését. Mert az olvasás és rajzfilm/filmnézés továbbra sem zárja ki egymàst.

Nem tudom milyen érv kell neked még, a leglényegesebb, amit én írtam(szerény vagyok:), hogy elzárod a való világtól. Óriási kupac információtól, ami a környezetét, korosztályát érdekli.

Lehet én vagyok így, de amikor a gyerekem nem szeretett rajzolni, akkor én rajzoltam vele, mert fontosnak tartottam és tádám, szeret rajzolni, mert foglalkoztam vele. Ha leülsz és megmutatod neki mondjuk a hangoskönyves szövegesfeladatos alkalmazást, logikai játékokat, vagy bármi ilyesmit, odáig lesz meg vissza az örömtől. De sima márió szintű játéktól is, nem tudom hány éves, de a minecraft az menő kisiskolásoknál, de kb bármit játszik, lesz témájuk.

Ez a legnagyobb gond, elzárod tudatosan attól a szeletétől a világnak, azoktól az információktól, szórakozási lehetőségektől, amiket a korosztálya ismer, használ. Semmi baj, ha olvas vagy rajzol, de ismerje a többi lehetőséget is. Mekkora álszentség azt állítani, hogy az enyém olvasni szeret, mikor sosem játszott még máriót? Egyszerűen nincs összehasonlítási alapja, olyan, amilyen a korosztályának megadatott.

Amúgy az én gyerekem tvn meg játékokon nőtt fel, mégis imád olvasni, magától szokott. olvasás-minecraft-babázás-lego, ezek váltják egymást.

Az két pipás válaszolónak amúgy igaza van, ilyen asterix mesékből olyan sokminden ragad passzívan az emberre, hogy hatalmas előnyt biztosít. Én valami tutanhamon egyiptomi meséből tudtam meg, mi a papírusz, és villogtam vele az osztályban, de ott a varázslatos iskolabusz, az egyszer volt az élet, meg egy csomó jó mese is, amik ismereteket adnak át, amik később hasznosak lesznek. Erre jó a könyv is, de nem ugyanolyan. A kettő külön-külön hasznos. Egyébként a kéz-szem koordinációm és a stratégiai érzékem a heroes 3 és a mario(meg más gagyi játék) adta. És a kitartásom és az impulzivitásom, kudarctűrésem is javult, volt, amit több százszor próbáltam meg folyamatos kudarcok után. Most olvastam erről egy tanulmányt a telexen, végig azt gondoltam, "annyira igaaaz". A mai napig imádok aknakeresőzni, és a gyerek kedvence is. Na meg a kártyajátékok, ő pasziánszozni szeret, én meg feketeözvegyezni. Nem csak cs meg gyilkolós játékok vannak, bár tény, hogy még korábban a játéktermek korábban a tekkennél nem volt jobb játék:) Sosem verekedtem a valóságban, visszahúzódó csendes példás magatartású gyerek voltam, de imádtam ordítani, hogy haljon meg a másik tekkenben. De jó volt .

Szóval annyi pozitív élményt okoz a videójáték, mint a négyszögletű kerekerdő olvasása. Mindkettő máshogy jó, minek fosztod meg jó dolgoktól a gyereked? Ha nem érdekli, mutasd meg neki, hogy jó is lehet, ha már ismeri és úgy sem kell neki(ilyen is van), akkor erőltetni nem szabad, ahogy semmit, de meg sem ismertetni vele??