Ki mit gondol az ilyen "nevelésről"?

Én azt gondolnám, hogy módszer tekintetében épp egy szerencsétlen pillanatot látunk, amikor a szülőnél elszakadt a cérna.

Az okot nem ismerem, de nálunk is kritikus ez, hogy ne legyen etkezések közötti evés, mert akkor nem eszik az ételt.

Másik, hogy a lányom imád "nagyalmát" kérni, ami azt jelenti, hogy beleharap és leteszi, vagy kb körbenyalogatja. Se fèlben, se darabokban, se sehogy nem jó ilyenkor (amúgy eszik almát, de ez külön eset nála). Én erről pl leszoktattam.

Másik eset, hogy imádja leenni a feltétet. Pl a szalámis kifliről lenyalja a vajat, leeszi a szalámit. Kér még szalámit, de én ezt is akkor engedem, ha eszik zöldséget és kiflit. Ha ráhallgatnék, elkunyizná a mi adagunkat is. Van elég, de nem gondolom, hogy 3 évesen mondjuk 20 szelet szalámi egy falat bármi nelkül, az egy étkezés.

Na pont egy ilyet esetnél csak párizsivel, anyám kiakadt ránk. Alapból egy egész tányérnyi párizsit tálalt a gyerekeknek, majd amikor az elfogyott (én is abból ettem, mert láttam hogy sok és fáj is amúgy a hasa tőle), miközben 0 kenyeret, 0 zöldséget evett, még kért párizsit. Anyám mondta hogy máris hoz. Én és a párom kb egyszerre mondtuk, hogy nem, elég volt a párizsi. Anyám tragikus arccal, hogy milyen sóherek és gonoszok vagyunk, kiment és hozott 2 teljes csomagolt párizsit. Letette az asztalra, nekem meg ott szakadt el a cérna, és mondtam, hogy mindketten szóltunk, hogy nem ehet több párizsit a gyerek, ezért meg ezért, ne adjon neki és kész.

Na hát itt meg én tűnhettem egy dacos kötözködő szülőnek, aki képes azért felszólalni, hogy szegèny kis gyerek ne kaphassa amit szeret, és akinek semmi se jó (anyám így is adja tovább), de ez van.

Itt is, ki tudja mi volt a háttérben és ha egyszer nem engedtem az almát, fityfirittyet bármit elvenni, és ennek ellenére direkt elveszi a gyerek, akkor azt nem lehet hagyni. Vannak szofisztikàlt, kötődő, diplomáciai szupermegoldások, de tegye fel a kezét, aki napi 50 ilyet kivitelez és sose pöccen be. Legalább nem csapott oda vagy ordibált ez a szülő, pedig biztos nagyon mérges volt.

Úgy gondolom mindenkinek vannak rosszabb napjai.

Nincs a világon szülő, aki sose jön ki a sodrából, vagy kezel rosszul egy-egy szituációt.

Vadidegenként pedig ki vagyok én, hogy megítéljek 1 adott szituációt?

Én megértem az anyát, az enyém is ilyen. Rendes étel nem kell neki, de édes dolog(gyümölcs-gyümölcssukor) az bezzeg kéne. Szerintem az anya nagyon jól csinálta, gondolom az volt előtte, hogy leülteti a gyereket a kedvenc főételéhez(mint nálunk, amit korábban a gyerek kért), az nem akar ebédelni, aztán anyuka mondja neki, hogy "most kell enni, utána a következő étkezés a vacsora(uzsonna)". Aztán fél órával később a gyerek benyögi, hogy almát akar enni, és azt várnád, hogy ne guruljon el a gyógyszere. De ez még nem elég, annak ellenére, hogy az anyja normálisan mondja neki, hogy nem ehet, ő még ellenkezik, aztán még el is veszi engedély nélkül. Az a minimum, hogy elveszem tőle, nem vehet el olyan dolgot, amit megtiltottam. Ha ehhez az kell, hogy erővel vegyem el, akkor erővel fogom(de előtte felszólítom, hogy azonnal tegye le az almát, de el tudom képzelni, hogy idegességemben előbb nyúlok az almáért, hogy elvegyem tőle, minthogy szólnék neki megint, hogy ne nyúljon hozzá, nem kap)elvenni.

A sírjál még csúnya volt, anyukában felment a pumpa nem kicsit, de én megértem. Őszintén ez még a lehető legenyhébb eset, ami ilyenkor történhet, hogy a gyerek szóval/tettel nem engedelmeskedik a szülőnek, mások ilyenkor káromkodnak, kezét erősen fogva leültetik a büntiszékbe, vagy felpofozzák, kezére/fenekére csapnak. Anyuka csak gúnyos volt gondolom a szégyentől, hogy 4 éves gyereke nem hallgat rá mások előtt..

Szóval szerintem ebben semmi extra nincs. Nem tudhatod, miért nem akart adni neki almát, a gyereknek el kell fogadnia, ha nem kap valamit, nem még erővel elvenné, és az anyja van érte leszólva, ha nem tehet meg bármit a gyerek, amit gondol. Étkezési időben eszünk, azt, amit a szülő enged. Amikor nem engedi, nincs evés, pláne nem "bármi", ha pedig megtilt valamit, akkor a gyerekkel minden egyes esetben meg kell értetni, hogy meg van tiltva, nem veheti el csalással, erőszakkal, amit akar, ha egyszer tilos. Nyilván fizikai erőt kívánt az anyának visszaszereznie az almát, ezért tűnt "csavargatásnak", amit muszáj, ha a gyerek nem rakja le magától.

Javaslom vigyázz a gyerekére, majd nézzük meg, mit csinálsz, ha felszólításra nem engedelmeskedik, és mondjuk boltban csinálja ugyanezt, elvesz valamit, mert neki kell, és nem teszi le. Minden normális ember visszaveszi, ha a kérést nem teljesíti, és elég erős tud néha lenni egy 4 éves.

Én is így kezeltem volna, de lehet, hogy hamarabb helyezek kilátásba jutalmat/büntetést, mint fizikai erőt a jobb napomon. Olyat szoktam, hogy "ha hozzá mersz nyúlni, egy hétig nem nyúlhatsz a tablethez" vagy "ha nyafogsz, nem viszlek el Petiékkel a játszótérre".

Mondjuk 4 évesen a gyerek nem tudott ennyire előre gondolkozni, akkor még többször kellett az erőt bevetni, mert előrelátás, józan ész még nem sok volt neki. Most kicsivel több van. Én mindenkit szívesen látok, aki vigyázna a gyerekre, mert úgy gondolja neki jobban menne. A rokonoknak is csak addig volt nagy a szája, amíg kettesben nem voltak vele 2 órát, és utána jött az, hogy "a gyerek nem csinálja, amit mondok kérek" nahát, nem mondod? :)

Foglalkozz gyerekekkel, de többel, ne csak eggyel, majd észre fogod venni, hogy különböző habitusú gyerekek vannak, mindenkinél más válik be, és vannak olyanok, akiknél semmi. Az enyém ilyen, és a leírás alapján a kislány is öntudatos, akaratos, erőszakos(Erővel veszi el az almát és harcol érte a többszöri tiltás ellenére). Anyuka biztos nem szokta bántani(inkább gúnyos), különben a gyerek megijedne, hogy az anyja felpofozza, rácsap a kezére, és magától leszállna az alma témáról.. bár van, akinél ez sem működik, de ők már nagyon súlyos esetek.

Szóval hagynám őket, anyuka tök rendben van, nyilván nem a legfényesebb napján láttad, de ez a bőven belefér kategória.

"Te mit éreznél, ha ilyet látnál?"

Semmit, a szülő dolga. Ha az alma csak egy példa (mert bevallom, annál nem érteném, hogy miért nem ehetne), de kicseréljük valami olyanra, amire a gyerek allergiás, akkor azért kicsit más a helyzet. Sőt, ha ismerem én is a gyereket és annak ellenére elveszi az adott kaját, hogy a szülő többször rászólt és megtiltotta, akkor én is rászólnék a gyerekre, hogy fogadjon szót.