Ti mit gondoltok az ilyen jellegű nevelésről (szüleim)?
27 éves vagyok, már külön élek a szüleimtől.
Viszont gyakran visszaemlékezem, a nevelési módszerekre.Melyeket, főleg a jegyek miatt kaptam.
A szüleim szerint a gyerek megverése akár egy pofon adása is elavult, múltszázadi dolog.
Ők úgy gondolták,hogy a tanulásra más módszerekkel lehet ránevelni a gyereket.Kiabálni sem kiabáltak.
Amikor nem megfelelő érdemjegyeket kaptam, akkor valamiféle otthoni munkát kaptam, ami kifejezetten monoton és fizikai.
Apám azt mondta, fiam szokd a monoton fizikai munkát, mert ,ha nem tanulsz egész életedben ezt kell csinálnod.Meg mindig bele kellett néznem a kukába,hogy "szokjam".
A magántanárokra sohasem sajnálták a pénzt, nyelvvizsga felkészítés, illetve egyetemen mateknál volt szükség rájuk.
A felsőoktatáshoz nagyon ragaszkodtak, mert akkor lesz aki "viszi valamire" a családban, "leszel valaki", ahogy mondták.Ott azt mondták, hogy csak műszaki vagy gazdasági szak, azokon belül eldönthetem melyik szak.Szerintük csak azok érnek valamit.
Akkoriban, tizenévesen utáltam a módszereiket, de most felnőtt fejjel, egyet tudok velük érteni.Nehéz természetű gyerek és még nehezebben kezelhető tini voltam.Egy tizenéves nem fogja fel,hogy a jövője forog kockán.
Szüleim egyébként, egyszerű emberek.Apám betanított munkás, anyám meg MÁV személypénztáros.
Szemléletes nevelési módszer :) bár nálam nem jött volna be, mert szívesen, magamtól is csináltam a házimunkát (most is szeretem).
Sokkal jobb, mint a verés!
Attol fugg. Minden tantargynal elvartak a jo jegyeket? A modszeruk szerintem nem rossz, megmutattak, mi lesz a kovetkezmenye, ha nem vegzel el semmilyen sulit, ugyanakkor szamomra nem tunik eleg motivalonak. Engem sem vertek, viszont erzelmi zsarolasszeruen bantak velem, ha mar 4-est hoztam. Nagyon meg akartam az elvarasaiknak felelni, hogy ne kelljen a lelki terror ,,senki se lesz beloled”-szoveget hallgatni.
Mikor apukam meghalt, az egyetemi kepzesem kellos kozepenel tartottam, nem sokon mult, hogy feladjam az egeszet, mert tobbe nem volt itt kinek megfelelni, lekerult rolam a nyomas. Vegul befejeztem, de meg 5 evbe telt, mire megtalaltam a nekem megfelelo szakmat (amihez btw. egyik diplomamra sincs kozvetlenul szukseg), es el is kezdtem dolgozni benne.
Persze nem egyszeru dolog ez, hogy hogyan legyen a gyerek belulrol motivalt. En nagyon az voltam, de szetforgacsoltam az energiam, nehezen talaltam olyan teruletet, ami a felszinesnel jobban erdekelt, es ezen nem segitett, hogy minden tantargybol ugy ereztem, hogy kivaloan kell teljesitenem. Ugye aki mindenbol jo, az altalaban igazan semmibol sem az.
Viszont ez is a resze annak, aki most vagyok. En mashogy szeretnem motivalni a gyerekem. Ha rossz jegyet hoz egy olyan tantargybol, ami szerinte es szerintunk is fontos, eloszor az okat szeretnem kideriteni. A buntetes - barmennyire humanus is, mint pl. a monoton munka veres helyett - szerintem hosszabb tavon nem celravezeto eszkoz. Meg eleve nekem furcsa a gyereket megbuntetni a rossz jegyert. A sajat eletet rontja el, ha valamilyen fontos dologbol rosszul teljesit. Kesobb egyebkent meg helyrehozhatja, megha erofeszitesek aran is.
Igen, tudom, sokan mondjak, milyen jo, hogy a szulo annyira akarta helyettuk, igy lett meg a diploma, vagy jobb allas, stb. De en nem akarok semmit a gyerek helyett akarni. Termeszetesen szeretnem, hogy olyan elete legyen, amiben boldog, de az eszkoz szamomra ehhez a peldamutatas, sok beszelgetes, a gyerek motivacioinak es erdeklodesi korenek megismerese az eszkozok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!