9 éves kisfiam táborban van de haza akar jönni. Haza hozzam?

Még jó, hogy hazahoznám.

Legközelebb ne mondj neki olyan hülyeséget, hogy nem lesztek ott, hogy szeressétek. Ha nincs ott, nem szereted, vagy mi?

Ugyan már nem aktuális, de velünk is megtörtént a "hozzuk haza-ne hozzuk haza" dilemma. Idén vett részt 11 éves gyerkőcünk az első ottalvós táborban. Első este még minden rendben volt. A következő estén jött a "Szia!" után a "Haza akarok menni!". Megkérdeztem tőle, hogy mi miatt. Nem az volt az első, hogy máris megyünk érte. Elmondta, hogy borzasztóan leégett a napon, fáj mindene, kényelmetlen az ágy, nem az igazi a kaja, hiányzunk neki, stb. Hiába mondtam neki, hogy még egy csomó szuper program vár rá, legyen kitartó, nem lehetett meggyőzni. Beszéltem az egyik táborvezetővel, ő pedig a gyerekkel. Másnap reggel újra beszéltünk, a gyerkőc még mindig haza akart jönni. A tanár szerint hagynunk kellett volna. Mi ennek ellenére elmentünk érte. Hogy miért? A gyereknek szüksége volt ránk, nem érezte jól magát ott és hátra volt 3 nap. Mivel ismerjük a gyerekünket, tudtuk, hogy hiába minden, annyi kellemetlenség érte két nap alatt, biztosan összetörne, ha magára hagynánk a bajában. Miután otthon kiszállt a kocsiból megköszönte, hogy elhoztuk. Nem hiszem, hogy attól jobb lett volna neki, ha magára hagyjuk szenvedni és egy életre rossz élményként gondol a táborozásra. Ettől nem lett sem gyengébb, sem kevesebb, sem anyámasszony katonája. Egyszerűen annyi, hogy vannak, akik szeretnek táborozni és vannak, akik nem. Arról nem is beszélve, hogy a táborozás nem kötelező velejárója a gyerekkornak.