9 éves kisfiam táborban van de haza akar jönni. Haza hozzam?

Ne haragudj, hogy ezt írom, de a megfogalmazásod alapján - "hazahozni vagy szenvedtetni", "nem leszünk ott, hogy szeressünk" - úgy tűnik, neked esik nehezedre elengedni a gyerekedet, és csak az alkalomra vársz, hogy visszahúzd. Bocs.

Nehéz dolgok ezek, tényleg nem könnyű elengedni a kezüket, de a mi felelősségünk, hogy ezeket hogyan kezeljük, és inkább bátorítani kellene őket az önállósodásban, nem magunkhoz láncolni.

Én nemrég jöttem haza egyhetes ottalvós táborból.

Tanító néni vagyok, vegyes korosztály jött velem,kisebbek és nagyobbak.

Némelyikre rátört a honvágy, ami teljesen normális. Legtöbbjük nem is volt még sosem távol a családjától ennyi napra.

Mi a kollégákkal megvigasztaltuk, megöleltük őket meghallgattuk a kis panaszokat, kik is hiányoznak otthonról. Megbeszéltük,hogy most nagyon jó és különleges kalandok várnak ránk, amiket majd elmesélnek otthon. Megbeszéltük, hogy napi egyszer elég a szülőket majd felhívni.

Mindenki megértette, a legkisebbek is.

Ennyi elég is volt nekik és mivel a szülők sem "hergelték" a helyzetet, szépen, vidáman lezajlott a tábor.

A gyerekek önállóságot tanultak és élményekkel tele mentek haza. Jövőre is szeretnénwk jönni.

Azt hiszem, a tanárokra hallgatnék a helyedben. A gyermeket csitítsd, biztasd, hogy élvezze a különleges élményt, a tábort!