Aggódtok, hogy megviseli a gyereket a sulikezdés?

Ami feltűnt, az ugye az, hogy eddig szinte csak a barátnőiről beszélt, most meg egy ideje szinte csak arról, hogy milyen konfliktusai vannak fiúkkal. Persze, barátkozik is, de azért szeretném, ha kiállna magáért, ha barmi olyan van, ami zavarja.

(Nekem kicsit más jellegű komplexusaim voltak a fiúkkal, nem olyan vallásos-tiltós jellegűek. Az apám depressziós volt, kiismerhetetlen, sokszor kritizált, aztán dícsért, aztán megint megalázott stb. Ezért "féltem" a fiuktól de nem is testi értelemben, hanem inkább azt a megalázott érzést nem akartam. Amikor férjhez mentem, még utána évekkel sem hittem el, hogy engem tényleg szeret, mindig vártam, mikor gúnyol ki. Már elmúltam 30, mire ugy igazán jól éreztem magam a bőrömben. De persze a traumák mélyen vannak. Most ismét ugy érzem, hogy "nem tudom megoldani" a fius problémákat.)