Aggódtok, hogy megviseli a gyereket a sulikezdés?
Én emlékszem, hogy első-másodikban már az én időmben is voltak ilyenek, de én nem igazán voltam célpont mert nem voltam sem szép, sem feltűnő. Nekem 3.-ban aztán mégis lett 3 "udvarlóm" egyszerre, és emlékszem, milyen kínos volt. És arra külön emlékszem, hogy mindig fogocskázni akartak velem és amikor elkaptak, magukhoz szorítottak. Nekem nagyon sok komplexusom volt a fiukkal kapcsolatban, lettem vagy 25 éves, mire sikerült feldolgoznom. Szóval most kicsit "újraélem" a szorongásaimat. És mivel régen sem tudtam megoldani ezeket, most milyen tanácsot fogok adni?
A másik, hogy én suli előtt már régen irtam-olvastam, mert érdekelt. A tantárgyak is érdekeltek, kíváncsian vártam az iskolát. A lányom most lesz 6 és abszolút nem érdeklik a betűk, a könyvek, konkrétan egy helyben ülni is utál.
Szóval biztos túlizgulom, de attól meg ezeket érzem.
És lett ez jelezve az óvonőknek, amellett, hogy más szülőket megkérdeztél?
Lehet, hogy ez egy ártatlan dolog, de lehet, hogy nagyon nincs rendben a kisfiúknál.
Hallottam már olyat, hogy az ilyen tapogatós gyereknél végül kiderült, hogy egy közeli rokon fogdosta a kisgyereket és testvéreit, ez volt az ő "titkos játékuk". Aztán a gyerek elkezdte közösségben is másokon a játékot, ami szemet szúrt, és így derült ki az egész.
Ezt nem szabadna elbagatellizálni.
Na, hát ez az! A második bekezdésedre (13.) könnyebb a válasz: egyszerűen nem vagyunk egyformák, még a gyerekeddel sem. Ő más temperamentumú, ebből kell kihozni, amit lehet. Kihasználni az aktivitását és lassan, kíméletesen, 5 percekre fejleszteni az "ülőképességét".
A fő problémádra pedig pszichológus kell, nem a gyerekre áttolni a fel nem dolgozott traumádat, hanem egy szimpatikus szakember (nálad idősebb nő legyen) biztonságos közegében ezt átdolgozni, hogy ne kísérje végig az életedet ez a nyomasztás.
Szerintem. is a saját feldolgozatlan traumádat vetíted most a gyerekre.
Azért mert te szépnek, fejlettnek látod őt, te pedig a saját meglátásod szerint nem voltál az.
De egy 8-10 éves korosztály nem 5-7.
Kicsit jobban járd körbe ezt a dolgot, mert h CSAK A TE lányodat "zaklatják" az gyanús!
Még ha olyan kiemelkedően nagylányos, akkor is
15-ös hozzászólása nagyon hasznos, mindenképpen említeni kellene az ovónőnek!!
Másrészről viszont szerintem neked is kellene egy kis segítség, hasznos lenne, ha keresnél egy pszichológust.
Észrevétlenül elég sok terhet pakolsz át a gyerekedre, az aggodalmaidat is simán átveszi.
Hogy mi fog történni a suliban, azt bízd a tanítónénire, valszeg más gyereknek is gond az elején órákat koncentrálni, majd kialakul.
Szóltam az ovonoknek termeszetesen arról a gyerekrol aki megfelemlitette. Nagyon komolyan vették. Azota nem mondta, hogy ez tortent volna. De minden nap más sztorival jön, aminek a lényege, hogy nyomulnak rá így vagy úgy.
Ráadásul most nyár van, sokan hiányoznak, sok összevonás van a csoportokban, néha azt sem tudom, kiről beszél. Nem szokta nagyon részletesen mesélni, én meg nyilván nem faggathatom minden nap. Csak bízom benne, hogy mindig elmondja nekem, ha valami nem oké.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!