Hogyan magyarázzam el neki,hogy a dédanyja elhunyt?

"neki a pszichologus ugyanolyan orvos, mint a többi, akihez a beteg emberek járnak"

Ha a szülei egyértelművé teszik, hogy a pszichológus nem orvos, akkor ne fogja azt hinni, hiszen az orvos megvizsgálja az embert és gyógyszert ír fel, a pszichológus meg nem.

"A vallásos nézet ilyenkor sokat segíthet. Azt kell benne tudatositani, hogy a dédinek feladata, útja volt a földön, amit beteljesített, így most megpihen a lelke."

Ezt csak akkor szabad mondani, ha a szülők tényleg ezt hiszik. Ha máshogyan gondolják, akkor az a jó, ha azt mondják, amiben ők valóban hisznek, nem pont ezt.

"Figyelj rá, nehogy rossz társaságba kerüljön, ráfüggjön az internetre vagy kialakuljon káros szenvedély, evészavar."

Persze, figyeljen, de ennek pont semmi köze a gyászhoz...

A saját példámat tudom leírni:

8,5 éves voltam, amikor meghalt a défimamám, akihez a legszorosabb kötelék kötött, akivel sülve-főve együtt voltam, akinél gyakran ott aludtam, aki nap, mint nap vitt-hozott az óvodából, és a ķerítés két oldalán együtt sírtunk, hogy én most óvodában leszek, és nem együtt...

Meg is érztem a halálát. Kopogtak az ajtónkon, és én még azelőtt tudtam, hogy mit fognak mondani, mielőtt Apukám kinyitotta volna azt; pedig váratlanul történt az egész...

Emlékszem az érzésre, amivel nem tudtam mit kezdeni. Sosem éreztem még ilyet, fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek vele.

A szüleim mondogatták, hogy rám bízzák, hogy részt veszek-e a temetésen; nem muszáj, ha nem akarom. De akartam. Úgy éreztem, hogy ott kell lennem, hiszen Őt is oda viszik, Ő is ott lesz valamilyen értelemben. Sosem voltam addig még temetésen, de annyit tudtam, hogy ez egy olyan 'utolsó dolog' lesz Vele, amin mindenképp részt akartam venni.

Sajnos volt pár általános dolog, amire nem készítettek fel, s ami sokkolt, mert akkor szembesültem ezekkel életemben először. Valószínűleg a szüleimben fel sem merült, hogy ezek engem megviselnek, mert tényleg általános dolgok voltak. Jó lett volna, ha valaki elmondta volna előre, hogy mik, és hogyan fognak történni.

Arra emlékszem, hogy ez a kívülről szenvtelen nihil a temetés után tört meg. Egyik este sírva fakadtam a konyhában a szüleimnek, hogy mennyire hiányzik. Akkor tört meg a jég, akkor jött felszínre minden, amivel addig nem tudtam mit kezdeni.

Talán segíthetnél felszínre hozni a kislányod érzéseit, hogy teret tudjon engedni nekik. Szerintem ez fontos, mert csak így tudja feldolgozni. Kérdezz rá, hogy hiányzik-e, sokat gondol-e Rá...stb.

"Sajnos volt pár általános dolog, amire nem készítettek fel, s ami sokkolt, mert akkor szembesültem ezekkel életemben először. Valószínűleg a szüleimben fel sem merült, hogy ezek engem megviselnek, mert tényleg általános dolgok voltak. Jó lett volna, ha valaki elmondta volna előre, hogy mik, és hogyan fognak történni."

Mik voltak ezek a dolgok?