Hogyan magyarázzam el neki,hogy a dédanyja elhunyt?

Bocs, de nem fogalmazol egyértelműen.

Most akkor elmondtátok neki, hogy meghalt a dédmama vagy nem?

Ha nem, akkor tessék azonnal elmondani!

Miért baj, ha szomorú és szótlan? Miért baj, ha nem sír? Miért kéne mindenkinek ugyanúgy megélnie a gyászát?

Fogadd el a gyerekedet olyannak, amilyen. Ő így gyászol, ettől ez még valódi gyász lehet. Nem mindenki sír-rí hangosan és látványosan.

A leírtak alapján nem gondolom, hogy ide pszichológus kéne, egyszerűen hagyjatok neki időt, hogy feldolgozhassa a veszteséget.

A temetés megvolt már? Arra vittétek? Ha nem, akkor ki lehetne vele menni a temetőbe. Gondolom más rokonok sírjánál már volt korábban.

A lányom 8 éves volt, mikor a mamám meghalt (együtt éltünk, közel állt hozzánk), 9 éves volt, mikor apósom halt meg (ott voltunk pont nála, megvárt minket szegény). Gondoltam micsoda traumák lesznek ezek neki, rajtuk kívül is sok haláleset történt sajnos a családban, akik közel álltak hozzánk.

Végülis ő úgy reagálta le, hogy nem sírt, csak szomorú volt, és inkább arra fókuszált, hogy bennünk tartsa a lelket. Ő így terelte el a gondolatait, hogy azon dolgozott, hogy nekünk hogy tudna segíteni. Minket vigasztalt, meg a családot. Örülök, hogy ilyen együttérzés van benne, és hogy helyén tudta kezelni.

Azóta anyósom is egyre rosszabbul van, a lányom azóta ritkábban jön velünk hozzá, én megértem őt. Annyi szomorúságot látott már, és még csak 12 éves.

Adj időt a lányodnak, mindenki máshogy gyászol. Csináljatok több közös programot, hogy ne csak erre gondoljon. Ki kell zökkenteni, hogy jobb kedve legyen. Ne temetkezzen bele a bánatba, de időt kell hagyni neki.

Szerintem ide nem pszichológus kell hanem bőven elég az anyai szeretet. Szeretgesd, beszélgess vele. Mond el neki hogy a dédi nagyon szerette, nem akarná hogy miatta legyen szomorú. Vigyétek el a temetésre, utána menjetek ki együtt hozzá a temetőbe stb…

Segítsd a gyászban.

Nem kell ide semmi különösebb tanács. Hagyd feldolgozni. Ne csesztesd, ne próbáld felvidítani, ha egyedül szeretne lenni, tartsd tiszteletben, ha pedig beszélni szeretne róla, legyél benne partner. Ennyi. Jó is, hogy itt a nyári szünet, legalább a suli nem terheli meg pluszban.

Az én gyerekeim is hasonló korúak voltak, amikor a nagyapám meghalt, a lányomat rázta meg jobban. Nem igazán sírt, inkábbb ugyanilyen hallgatag volt egy darabig. De idővel szépen feldolgozta.

Pszichologushoz semmiképp ne vidd, az csak azt erősíti benne, hogy vele van a baj (neki a pszichologus ugyanolyan orvos, mint a többi, akihez a beteg emberek járnak). A gyász nem betegség. A vallásos nézet ilyenkor sokat segíthet. Azt kell benne tudatositani, hogy a dédinek feladata, útja volt a földön, amit beteljesített, így most megpihen a lelke.

Ha pedig ő szomorú, mérges vagy bármilyen emiatt, az normális.

Járjatok sokat a természetbe, szerintem az is sokat segít, legalábbis nekem sokat segített. Amikor látod, hogyan változik a táj, az évszakok,a növények, az szerintem segit abban, hogy elfogadja a változást, elmúlást, az élet körforgását.

Ja és ne feledd, hogy még évekig eltarthat a gyász folyamata, addig sérülékeny, ráadásul nemsokára elkezd kamaszodni. Figyelj rá, nehogy rossz társaságba kerüljön, ráfüggjön az internetre vagy kialakuljon káros szenvedély, evészavar.